Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2004 Felsoroltatnak az önkormányzati normatívák és azok módosulása, aminek értelmezése, elviselhetősége két nap alatt nehezen elemezhető. Miért csökkennek a közösségi közlekedési feladatok 5 forinttal, 520ról 515 forintra, az okmányiroda működési kiadásai 266 forinttal, 590rő l 324 forintra? Ezek együttes hatása a költségvetésre nincs kimutatva, nincs összefoglalva. Szó van még a törvényjavaslat 11. §ában szereplő néhány hivatal és hatóság költségvetési befizetési kötelezettségének megemeléséről. Ebből a legjelentősebb a földh ivatalok befizetési kötelezettségének 39 százalékos emelése. De ez így önmagában kevés. Sajnos, ez a koncepciótlanság legékesebb bizonyítéka. A gazdasági fejlődés főbb jellemzői című táblázat a legtragikusabb része a tájékoztatónak. A gazdasági növekedés h elyett 1 százalékos csökkenéssel számol a PM. Egy ellenzéki pártnak nincs kellő háttere ahhoz, hogy a különböző gazdasági jelenségeket kölcsönhatásaikban ilyen rövid idő alatt alaposan elemezze, de az eddigi folyamatok alapján az MDF még ezt a paramétert i s túlzóan optimistának tartja, mert ha a kormány továbbra is csak beszél, és nem cselekszik, akkor még ennél jobban is megcsúszhat a gazdaság. A fogyasztói árindex az eredeti tervben szereplő 3,9 százalékkal szemben 4,5 százalékra van beállítva. Indoklás n incs, pedig ezt indokolni kellene. A reáljövedelmek 0,6 százalékos változása és a reálnyugdíjak tervezett csökkentése mellett tovább rontja a lakosság és a vállalkozások piaci pozícióit. Az energia- és az agrártermékárak látványos emelkedésével világpiaci okokból, a forint nagyobb gyengülésével a jelentős készenléti hitel következtében nem számolunk, a piaci árak emelkedése helyett a válság idején inkább csökkenéssel találkozunk. Mi akkor ennek az oka? Csak nem készül a kormány újabb jelentős áremelésre a h atósági ármegállapítás alá tartozó termékek esetében? Ez az inflációs politika nagyon megbosszulhatja magát, ha a szakszervezetekkel nem sikerül a reálbérek szinten tartása alatt megállapodni. A tervek szerint az alacsonyra tervezett beruházási hányad 20,8 százalékra csökken, a termelékenység pedig szintén csökkenést mutat, 0,4 százalékot mínuszban. Ilyen az elmúlt 18 esztendő alatt nem volt. A növekedés szokásosan vizsgált forrásai egyre jobban zsugorodnak. Az eredeti javaslatban itt még mindenütt pozitív számokat találtunk, ebből egy hónap leforgása alatt csak az export maradt, de az is 8 százalékról 3,9 százalékra zuhant. (11.00) Igaz, az import még látványosabban, 68 százalékkal zsugorodott, ami azért nem olyan nagy baj. A háztartások fogyasztása 3,8 szá zalékkal csökken, ami azt jelenti, hogy nagyszámú kiskereskedő tönkremenetelével számol a kormány a következő esztendőben. Tesz értük valamit a kormány? Ha nem, sok ember veszíti majd el a kenyerét, egzisztenciáját. Ha a GDP a tervezettnél még nagyobb mért ékben csökken, akkor ezek a negatív hatások tovább erősödnek, és még erősebbek lesznek. A következő évi nettó átlagkeresetnövekedés a 7. pont szerint 1,6 százalékos lesz, ami számításaim szerint 2,9 százalékos nettó átlagkeresetcsökkenést jelent majd. A 4,5 százalékos infláció mellett a nyugdíjemelés mértéke kerekítve 3,1 százalék lehet, vagyis a reálnyugdíjak közel 2 százalékkal csökkenni fognak. A legújabb változatban a központi költségvetés bevételi főösszege 8270 milliárd, ami 250,1 milliárddal kevese bb az optimista változatnál, a kiadási főösszeg 8933,8 milliárd, ami 442,2 milliárddal kevesebb az optimista változatnál, a hiány 663,7 milliárd, ez pedig 192 milliárddal kevesebb az október elején tervezettnél, ami a GDP százalékában 2,4 százalékos hiányt jelent. Az államháztartás egészére vonatkozó tervezett hiány az utolsó táblázat szerint 2,8 százalék, az azt megelőző makroszámok között 2,6 százalékon szerepel. Úgy gondolom, ez az újabb, a legfontosabbnak tekintett makroadat, nem ártana ebben pontosabbn ak lenni, tisztelt előterjesztő. Ha pedig ez az adat hibás, akkor további hibának is kell lenni a levezetett államháztartási adatokban. Ez mikor fog kiderülni, és egyáltalán hol van? A változás, a közkiadások csökkenése tehát érdemi. A várakozások szerint a jövedelemcentralizáció mértéke 44 százalék, az újraelosztásé 46,4 százalék lesz, ami nagy, de