Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2005 átmenetinek tűnő lépés előre. Ezekben a költségvetési adatokban a nagy változás október 31én történt, az azt megelőző változatban ez egészen kicsi mértékű volt . Ez így korrekt, hiszen ha a helyzet változik, akkor ezeknek a számoknak is változniuk kell, de még nem biztos, hogy ez a legpesszimistább variáció. A költségvetés bevételi előirányzata a felsorolt makrogazdasági paraméterek mellett túlfeszítettnek látszi k. A recessziót a vállalkozásoktól elvárt adóbevételekkel csökkentik, a közkiadások csökkentése, a jövedelempolitika, a várhatóan megnövekedő munkanélküliség és az általánosnak mondható egzisztenciális bizonytalanság pedig a fogyasztásiadóbevételek előirá nyzottnál alacsonyabb szintű megvalósulását vetíti előre. Ezeket a számokat újra kell gondolni. Megjegyzem, az egyik legfontosabb makrogazdasági paraméterről, a foglalkoztatottság alakulásáról és az ezzel összefüggő várható munkanélküliségről a javaslat mé lyen hallgat. Úgy látszik, hogy ez - mint a társadalom és a gazdaság szempontjából legfontosabbnak tekinthető kérdés - csak a szónoklatokban foglalkoztatja a kormányt. A javaslat viszont a tárgyban következetes, mert a munkahelyek védelmére, netán bővítésé re nem találunk semmilyen tervezett intézkedést. A válságkezelés eddig megismert két legfontosabb eleme a nagyarányú kiadáscsökkentés, illetve a feltételeiben teljességében még nem ismert 25,1 milliárd dolláros készenlétihitelmegállapodás. A kiadáscsökken tésben a legfontosabbak a tervezett bérbefagyasztás, a 13. havi bérek elmaradása, a 13. havi nyugdíjak sajátos algoritmus szerinti kezelése, a családi pótlék összegének csak szeptember 1jén történő valorizálása. Vannak ittott még talált milliárdos megtak arítási lehetőségek a költségvetésben, ami ahhoz képest, hogy miniszterelnök úr néhány hete még nem látott további kiadáscsökkentési lehetőséget, és kiállt a szociális rendszer megváltoztathatatlansága mellett, komoly változás. Hogy ezek, illetve az ezekhe z kapcsolódó szociális támogatáscsökkenés, például a nyugdíjfüggő, jövedelempótló és kiegészítő támogatások terén egyes intézkedéscsoportokban milyen összegeket jelent, a közölt információk hiányában számunkra nem áttekinthető. Ezeket az intézkedéseket leh et dicsérni vagy elmarasztalni - ami valószínűleg nem az én dolgom , de mind a két változat súlyos következményekkel jár. Itt a szakmai és a politikai megítélés a helyzetből adódóan nagyon eltér egymástól. A tervezett intézkedések azonban nem biztos, hogy ezeknek a bér- és szociális rendszereknek a megváltoztatását jelentik, nem a közkiadások érdemi struktúrájába avatkoznak be, átmeneti megoldásnak tűnnek, és nem látszik, hogy mi várható e téren 2010ben. Ez azt jelenti, hogy a helyzet visszarendeződhet, a probléma pedig visszatér, mint a bumeráng. Ezeken a területeken tehát nem a fájdalmas improvizáció, hanem a tényleges reform lenne a megoldás. Mennyire szentel figyelmet ez a költségvetés a növekedésnek, az előbbutóbb bekövetkező növekedés megalapozásána k, vagy úgy is mondhatnám, hogy a recesszió mérséklésének? Semennyire. Ebben a szomorú költségvetésben az a legtragikomikusabb elem, hogy van benne egy, a kormány gazdaságpolitikája című fejezet. A recesszióban érintett országok az Egyesült Államoktól az E urópai Unió tagállamaiig elővették azokat a recepteket, az anticiklusos politikát, amely a helyzetet javíthatja: alapkamatot csökkentenek, különböző módokon állami pénzeket pumpálnak a gazdaságba, és állami bevételekről mondanak le a gazdasági teljesítmény ek ösztönzése, a bankok megmentése, az ingatlanpiacok védelme, a vállalkozások összeomlásának megelőzése, a hitelezési rendszer fenntartása, és a foglalkoztatási szint mérséklődése ellen. Nota bene, kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak majd a maastrichti felt ételek a következő esztendő végén. Nálunk ehhez hasonlókat sajnos csak nagyon korlátozottan lehet megcsinálni, ugyanis a populista politika, az MSZPSZDSZkormányzás elmúlt esztendei a jövő felélését eredményezték, és nem áll módunkban instabil gazdaságunk mellett ilyen eszközökhöz nyúlni. A baj csak az, hogy még azokra a lehetőségekre sem támaszkodunk és nem kapaszkodunk azokba, amelyekkel kapcsolatban viszonylag kevés befektetéssel azért még rendelkezünk. A gazdasági növekedést a jelenlegi helyzetben elvá rni nagyon nehéz. Itt nem elsősorban a számunkra meghatározó jelentőséggel bíró exportpiacok beszűkülésére gondolok, hanem egyebekre
