Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - PETTKÓ ANDRÁS jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1981 Hargitai János: Másfél millió ember!) De nem lépünk vissza a nyugdíjeme lés törvényes mértékében, és nem lépünk oda vissza, ahol például a sokat idealizált Szlovákia tart, ahol az átlagos öregségi nyugdíj mértéke csak kétharmada a magyar átlagos öregségi nyugdíjnak. Idáig nem lépünk vissza, mert azt akarjuk, hogy az elmúlt éve k szaldója pozitív legyen minden nyugdíjas számára. Megvédjük a család- és gyerektámogatásokat, az Európában példátlan három évig tartó gyest, a gyed és a gyet intézményét, a családi pótlékot; igen, azon az áron, hogy a családi pótlék csak szeptembertől jö n, és a gyes összege nem emelkedik. De nem megyünk vissza megint csak a szlovák példa szintjére, ahol az egy főre jutó szociális és családtámogatások összege 20 százalékkal kevesebb a magyarnál. Megvédjük, amennyire csak lehet, az életképes és tisztességes hazai vállalkozásokat. Segítünk a munkahelymegőrzésben, a piachoz és hitelhez jutásban, igen, azon az áron, hogy 2009ben nem tudunk adót csökkenteni, akármennyire is szükség volna erre a vállalkozások számára. Megvédjük, amennyire csak lehet, a piaci szf érában dolgozók többségének munkahelyét, mert a világválságban őket fenyegeti a legnagyobb veszély. Az állam nekik garanciát nem adhat - de segítséget igen. Ezt a segítséget szolgálják a munkahelymegőrzéshez és teremtéshez járó új járulékkedvezmények és u niós fejlesztési támogatások. Megvédjük a betétesek pénzét. Ezért vállalt az állam százszázalékos garanciát. És ezért próbál a bankokkal olyan megállapodást kötni, ami az ellehetetlenüléstől megvédi ezeket az embereket. Megvédjük az uniós fejlesztések soha vissza nem térő lehetőségét. Nem faragunk le, akármilyen nehéz év következik, a nemzeti önrész költségeiből. De fő célnak itt is a munkahelyek megőrzését, a gazdaság segítését tekintjük, ennek érdekében átcsoportosítunk, gyorsítunk, ahol kell, változtatun k, és könnyítünk a föltételeken. Megvédjük az államháztartás stabilitását, mert egy államcsőd esetén veszélybe kerülnének a nyugdíjasok, a kórházak, a rendelők, az iskolák, az óvodák, gyakorlatilag mindenki. Igen, keserves ára van. Az az ára, hogy visszafo gjuk a kiadásokat, hogy finanszírozhatóvá tegyük a hiányt. Az ár nem kicsi. Már most, idén, 2008ban a tartalékok zárolásával 100 milliárddal csökkentettük az idei kiadásokat. A benyújtott új költségvetési változat újabb 160 milliárddal csökkent, és most a módosításokkal újabb 400 milliárdot kell megspórolnunk. Rengeteg pénz! Ekkora összeget, bár lehetne, de nem lehet úgy megtakarítani, hogy ezt ne érezze meg senki, aki nem gazdag. Nincs ennyi gazdag ember Magyarországon. Az árat közösen fizetjü k. De nagyobb lenne az ár, és nagyobb lenne a fájdalom, ha mindezt nem tennénk, és összeomolna a magyar gazdaság, a magyar forint és a magyar államháztartás. Igen, azt még tudomásul veszik a józan gondolkodók, hogy ennek ára van. De természetes, hogy senki sem akar felárat fizetni, senki sem akar mások helyett fizetni. Szolidáris még csak lesz az ember, de balek nem akar lenni senki. Ezért minden okos javaslatnak helye van, az ellenzéki pártok részéről is, ami ebben a nagyságrendben más, kevésbé fájdalmas, de reálisan teljesíthető kiadáscsökkentést ajánl. És a nyitottság jegyében én mindjárt egyetértek a legnagyobb ellenzéki párt két javaslatának az irányával és szellemével - mármint, ha komolyan gondolják. Egyetértek a luxuskiadások lefaragásával, és egyeté rtek a gazdaságélénkítés, a vállalkozássegítés feladatával is, egyetért vele az egész szocialista frakció. Még egyszer mondom: már ha komolyan tetszenek gondolni. Egyetértünk, ha luxuskiadáson mindent értünk, ami valódi politikai luxus, amit azért fizetünk , mert valaki vagy valakik pártérdekből fütyülnek a közös vagyonra és a közös kasszára. Ha politikai dackorszakát élve egy ellenzéki párt nem szavaz meg kétharmados törvényt, olyan kétharmados törvényt - már utaltam az önkormányzati reformra , amellyel ho sszú távon jóval többet lehetne spórolni, mint amit most a 13. havi nyugdíj 80 ezer forint feletti része jelent, akkor ez bizony luxuskiadás, politikai luxus. Kérjük lefaragni! Kérjük segíteni ennek a luxuskiadásnak a megszüntetését! Tessék végre velünk eg yütt változtatni a tízmillió magyarra jutó 3200 - jogokkal, feladatokkal, intézményekkel megáldott vagy inkább megvert - külön önkormányzat rendszerén, amelyben az
