Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - PETTKÓ ANDRÁS jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1980 Hogy hogy jött össze ebből két évvel ezelőtt a 10 százalékos költségvetési hiány? Az egyik magyar elemző ahhoz hasonlította ezt - krimiolvasók fogják tudni , ami Agatha Christie “Gyilkosság az Orient expresszen” című könyvében szerepel, ahol is az áldozatba minden gyanúsított - voltak vagy egy tucatnyian - csak egyszer beleszúrt egy kést. Nem lehet tudni, pontosan melyik késszúrástól halt meg. Elismerem, mivel mi voltunk kormányon többen, ebben a tekintetben a mi késszúrásunk volt mélyebb, mint ahogy a mi szociális jóléti intézkedéseink váltották ki a nagyobb hatást is. De éppen tegnap figyelemmel hallgattam Herényi Károly frakcióvezető úr napirend előtti hozzászól ását. Ő azt mondta, hogy a hibák részben igenekből, részben nemekből álltak össze, ha jól idézem a frakcióvezető úr gondolatmenetét. Az igenek, a nem mindig fedezettel megszavazott kiadások a mindenkori kormányoldalt terhelik; a nemek többnyire az ellenzék et. A nemek megakadályozását jelentették azoknak a változásoknak, amelyeket már mind végre lehetett volna hajtani a szükséges és - ma bizony milyen sok hasznot hozna, ha volna - lehetséges alkalmazkodások érdekében. Politikai akadály állta útját az önkormá nyzati reformnak; annak az önkormányzati reformnak, ami több hasznot hozna, mint amit most keresünk a költségvetés minden rovatában. Hangos ellenkórus és sistergőre gerjesztett indulatok kísérték, ha bármi mozdult vagy mozdult volna a felsőoktatásban, az e gészségügyben, a társadalombiztosításban, ne adj' isten, a nyugdíjrendszerben; akkor a 300 forintos vizitdíjból lehetett élethalál népszavazást csinálni, hazaárulók, nemzetrontók, istentelenek vádját hangoztatni, az országot jókra és rosszakra kettéosztan i. Hogy nézünk vissza most, amikor az, akit a 300 forintos - elismerem, kellemetlen és sokaknak nehéz - vizitdíjtól akartunk megszabadítani, jóval nagyobb kockázatokkal, munkahelyvesztéssel, egzisztenciális tönkremenéssel kell hogy szembenézzen? Megérte, u raim? Egészen biztos? Tényleg megérte? És biztosan megérte minden kórház köré élőláncot szervezni, ahová nem az adott párt csókosai viszik be a tőkét? Megérte? Ezt is megérte? Megérte az országot rászoktatni, hogy a változtatás önmagában bűn, hogy nem kell felkészülni semmire, hogy majd a csoda segít? Nem! Nem gondolom, hogy ettől lett a világválság; se Gyurcsánytól nem lett, se Orbántól nem lett. De itt az ideje, ha már ennyi hibát kölcsönösen elkövettünk, hogy a védelmet végre ne egymással szemben, hanem a világválsággal szemben próbáljuk, amennyire lehet, legalább kiépíteni. Igen, ez itt most az ország védelmének költségvetése kell hogy legyen. Minden eszközt arra mozgósít, hogy erősítse a munkahelyek védelmét, a hazai vállalkozások védelmét, a forint véd elmét, az emberek megtakarított pénzének védelmét, az elmúlt két évben kiszenvedett költségvetési egyensúly védelmét, a fenntartható nyugdíjrendszer védelmét. Nem fognak a válság hatásai mégoly jó költségvetés eredményeként sem megállni a határoknál. Nem í gérhetjük, hogy elkerülnek minket. De azt igen, hogy megpróbáljuk a lehető legnagyobb védelmet adni, hogy megpróbáljuk enyhíteni, csökkenteni a várható sebeket. A védelemnek mindig ára van. Ezt az árat csak közösen fizethetjük meg. De sokkal nagyobb árat f izetnénk, ha most semmit sem tennénk. Ára van, de megvédjük a pedagógusok, az ápolónők, az orvosok, a közalkalmazottak munkahelyét azon az áron, hogy jövőre nem nő a fizetésük, és nagyon fájdalmas, de nem kapnak 13. havi juttatást. Tizenkét havi munkahelye t és biztos bért javaslunk, amelynek ára a lemondás a 13. havi juttatásról. Megvédjük a 13. havi nyugdíj intézményét, méghozzá sértetlenül kétmillió ember számára. Pedig sok olyan jó szándékú javaslatot kaptunk, ami teljesen megszüntetné azt. Azon az áron tudjuk megvédeni a leginkább rászoruló idősek és rokkantak, az átlagos és kisnyugdíjasok csorbítatlan 13. havi nyugdíját, hogy maximáljuk 80 ezer forintban a juttatás összegét, és a 62 éven felüli öregségi nyugdíjasoknak biztosítjuk csak. (9.00) Fáj, ez na gyon fáj. 80 ezer fölött nem magas a nyugdíj. Akinek 90 ezer forint a nyugdíja, annak - tudjuk - hiányozni fog az a 10 ezer forint, amennyivel kevesebbet kap 13. havi nyugdíjként. (Dr.
