Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - LÁSZLÓ TAMÁS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
147 feladatát, egy kitűzött célt el lehete érni általa. Egyáltalán, mi lehet a célja a családról és a házasságról, e két alapvetően organikus intézményről szóló törvénynek, normakódexnek? Az egyik alapvető cél az e mber és világképi visszatükrözése lehet, hiszen ez a törvény alapvetően, lényegi pontjaiban mélyen érinti az emberről alkotott képünket. A miniszter úr által korszakosnak mondott törvénytervezet az önök emberképét mindenképpen tükrözi, de az általunk a köv etkezőkben megfogalmazott emberképnek csak elmosódó nyomait, töredékes visszfényét látjuk. A házasság és a család a kötöttségeinkről szól. Erről szólok elöljáróban. Az ember léte kötöttségek nélkül elképzelhetetlen. Létünket a kapcsolatteremtő képesség és készség, a kötöttség lehetősége és igénye döntően meghatározza. Az ember kötődő lény, aki a kötöttségeiben valósítja meg magát, és nem önmagában. Egész életútját végigkíséri a kötöttség utáni vágy és a tőle való félelem. Élete a kötődés fájdalmas és boldog ító tapasztalataiból áll. A kötöttség vágya minden ember pszichikai öröksége, az emberek testi és lelki egymásrautaltságára épül. Az olyan kötöttség, amely megfelel az ember igényének, minden életkorban közös feladatokat, problémát, áldozatot, munkát, önne velést jelent. Nagy probléma természetesen az, hogy kevés embernek adatik meg a pozitív házassági és családi tapasztalat, és az iskolákban sincs olyan példa, nevelési metódus, amelyik a házasságra, a családra készítene fel. Annak megállapítása rendkívül fo ntos, hogy az ember alapvetően kötődő lény, egzisztenciájától elválaszthatatlan a kötöttség, de sokan meg akarnak itt állni, félve az ebből egyébként természetesen fakadó intézményesüléstől. Ezen az alapon utasítják el a házasságot és családot mint intézmé nyeket. Való igaz, hogy erre a két dologra törvények, formatizált gazdasági összefüggések s a többik rakódtak rá korunkban, a házasság és a család gyökere és a lényege ennek ellenére nem intézményjellegű, hanem természetelvű organikus valóság. Sőt, kimondh atjuk azt a házasságról, hogy az minden emberi közösségi kapcsolat ősmintája, minden közösség ebből az érzelmi, szexuális és gazdasági egységből vezethető le. A kötöttség tartóssága követeli a formákat és a formákat meghatározó intézményeket. Mi az intézmé ny célja? Az, hogy megvédje az emberi kapcsolatokat a szubjektivizmus és az individualizmus veszélyeitől, segítsen, amikor kell, tehermentesítsen, szabályozza az érintkezés formáit és kötelességeit. Az intézményesítés nem lehet öncélú, hanem a kötöttségek hordozóit, a házasságot és a családot kell szolgálnia. A kapcsolatok életben maradásához szükség van a kötelékek szabályozására, bizonyos értékek és előzetes normák bemutatására és megfogalmazására, s eligazításra a feladatok, elvárások és követelmények kö zött. Az intézmények az emberi kapcsolatok és kötöttségek nélkülözhetetlen alkotóelemei. A probléma hátterében, hogy a kapcsolatok és kötöttségek intézményesítése szükségese, lehetségese, és hol vannak ennek a határai, az egyén és a társadalom viszonyána k kérdése húzódik meg. Ez a kérdés akörül forog, hogy az egyén autonómiaigénye a közösség utáni vággyal és a közösség elvárásai az egyénnel szemben hogyan egyeztethetők össze. A megoldás nem az intézmény megszüntetése vagy állandó rombolása, hanem olyan kö töttségek teremtése, amelyben megtapasztalható a kötöttség mint igény és a feladat mint felelősség. Ez azonban már minden kötöttség visszacsatolásának kérdése. A kötöttség titka ember voltunk gyökereit - a szeretet, élet, felelősség, önmagunk elfogadása, k özösség , végső soron a teremtés értelmét érinti. Azt látjuk, hogy az ember legmélyebb vágyai találkoznak ezzel a két alapvetően organikus intézménnyel, a házassággal és a családdal. A kérdés az, hogy ez a törvénytervezet visszatükrözie ezeket a kötöttsé gről szóló alapvető gondolatokat. Elvárhatóe egy törvénytervezettől ez egyáltalán? Úgy gondolom, hogy igen. Ha erre nem vagy csak töredékesen képes, sőt, ha ezzel alapvetően ellentétes világ- és emberképet sugall, akkor ez a szöveg alkalmatlan arra a célr a, amelyet a címében kimond, akkor ez a törvény más címet kellett volna kapjon, például azt, hogy házasságtalan és családtalan jog. Mert egy olyan világban is szükség van persze jogra, ahol e két organikus intézmény már felbomlott, és a fennálló rendszer e zt a
