Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója:
143 ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük szépen… DR. SALAMON LÁSZLÓ , az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : …a megválaszolatlan kérdésekre és a kifogásolható, illetve egyes, elfogadhatatlan megoldásokra tekintettel, külön kieme lve az alkotmányossági problémákat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , jelen állapotában ezt a törvényjavaslatot a bizottság kisebbsége általános vitára nem tartja alkalmasnak, és érdemben sem tudja támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kicsit sajnálom, hogy nem fértünk bele a húsz percbe, de úgy tekintettem, mintha kért volna még egy percet, és ezért aztán ezt meg is adtam. Tis ztelt Országgyűlés! Most a további bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetése következik nem húsz, hanem tíztíz perces időkeretben. Legelőször megadom a szót Tóth Gyulának, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásüg yi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon! TÓTH GYULA , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a sajátos helyzetb en vagyok - ami persze összefügg a jelenlegi politikai viszonyainkkal , hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ellenzéki kisebbségi véleményét és kormánypárti kisebbségi véleményét is elmondhatom a tárgyalt törvényjavaslat általán os vitájának kezdetén. Ez a kettősség tükröződik abban, hogy az egyik kisebbségi vélemény általános vitára alkalmasnak tartja a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, a másik kisebbségi vélemény szerint pedig a kormánynak vissza kellene vonnia ez t a törvényjavaslatot. Sajátos helyzetemből következően - ilyen persze volt már a rendszerváltás utáni törvényhozás gyakorlatában többször is, de a mögöttes tartalom minden korábbitól eltérő - mindkét álláspontot van szerencsém ismertetni. Az ellenzéki kis ebbségi véleményt körülíró kérdések között megfogalmazódott, hogy miért volt szükség a kodifikáció már kialakult, majdnem évtizedes menetének megváltoztatására az utolsó időszakban. A korábbi szakmai résztvevőket miért rekesztették ki, amikor - ezt most id ézőjelbe kell tennem - a kormánykoalíció mindig azt mondja, hogy szakmai vitát szeretne folytatni? Mit tervez a kormány a szakértők által korábban kiadott könyv megállapításaival? Átvettee a kormány az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatban a szerz ők észrevételeit? Nem tartjae szükségesnek a kormány, hogy a törvényjavaslatot visszavonja, és olyan formában terjessze be az Országgyűlés elé újra, amely bír egyfajta széles körű szakmai konszenzust, szakmai legitimációt? Kérdés hangzott el azzal kapcsol atban is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása során az azonos és különböző nemű emberek esetében egyaránt elismerné a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Vihart kavart ez a történet, és éppen emiatt miért nem várta meg a kormány a szabályozáss al az Alkotmánybíróság döntését? Annak belátása mellett, hogy a cselekvőképesség szabályozásához körültekintően kell hozzálátnunk, a cselekvőképesség korlátozása, illetve annak a szűkítése is helyes. Miért nem akarja az előterjesztő, hogy a bíróság cselekv őképességet kizáró gondnokság alá helyezhessen nagykorú személyeket? Mi lesz a jövőben azokkal, akiket valóban gondnokság alá kell helyezni? Mivel a törvényjavaslat megváltoztatja az alapítványok létrehozásának feltételeit, mi lesz a különbsé g az alapítvány és egy társadalmi szervezet között? Csak az, hogy az alapítvány létrehozásához alapító tőke is kell? Miért nem tehető egységessé a bírói gyakorlat akkor, amikor olyan ellentmondásokkal terhelt a mai eljárási rend, hogy ha egy, már bejegyzet t alapítványt elvisznek egy másik bíróságra, egyáltalán nem biztos, hogy ott hiánypótlás nélkül bejegyzik?
