Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
1070 Mondok egy másikat: több mint 400 milliárd forintot költünk évente a Munkaerőpiaci Alapra. Ehhez képest Magyarországon csökken a foglalkoztatottság. Milyen hatékony ennek a felhasználása? Biztos, hogy ez a legjobb megoldás? A miniszterelnök itt előttem egy hónappal ezelőtt ígért 60 ezer állami munkahelyet, közfoglalkoztatottakat. (Dr. Katona Béla közbeszól.) Katona Béla barátom - elnézést, nem akartalak megbántani, ilyen sértést, bocsánat , Katona Béla képviselőtársam azt állítja, hogy nem ezt mondta a miniszterelnök. Ezt mondta - de leh et, hogy nem ezt gondolta, én nem tudom, hogy ő mit gondolt, én csak hallgatom itt , hogy 60 ezer új állami munkahely. Miért? Miért nem inkább csökkentjük az élőmunka költségeit, a terheit, hogy ténylegesen a kisvállalkozók tudjanak foglalkoztatni? Miért nem hisszüke el, amit mindannyian pontosan tudunk, hogy olyan mértékűek ma már a terhek, hogy valaki vagy csal, vagy nem foglalkoztat? Önök ugyanúgy tudják ezt, mint mi, hogy olyan mértékben drágul a munkaerő, az élőmunka, hogy az emberek vagy feketén fog lalkoztatnak, vagy abbahagyják a foglalkoztatást, és akkor nem beszéltem még a külföldi befektetőkről, akik valahogy ugyanígy vannak ezzel a dologgal. Tehát azt gondolom, ha a Munkaerőpiaci Alapnak csak mondjuk egynegyedét, ami több mint 100 milliárd fori nt, adócsökkentésre, az élőmunka terhének a csökkentésére fordítanánk, máris 200 milliárd forintot mondtam. Továbbmegyek: ha megfogadnák önök azt a javaslatunkat, amelyet asztalra fogunk tenni a módosító indítványok között - nem kérem, hogy számolják ki, P ettkó kollégámék kiszámolják, mi már kiszámoltuk (Pettkó András: Mi is kiszámoltuk.) , hogy 3 millió forintra emeljük föl a határt a 18 százalékos adókulcsos személyi jövedelemadónál, ebben az esetben a központi, a közalkalmazotti és a köztisztviselői bér ek növekedését felére lehet csökkenteni, hiszen havonta 1012 ezer forinttal nő ennek a rétegnek a jövedelme, tehát újra lehet tárgyalni a béreket. Ez önmagában 150200 milliárd forint megtakarítás. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) Nem szórakozunk. Ja, hogy ö n szerint ez szórakozás, képviselő úr? Szerintem nem szórakozás, amit mondok. Ön ezen mosolyog, és szórakozik rajta, de sajnos a tét nem ilyen kicsi. Szabó Zoltán kolléga mosolyoghat ezen, mert szórakoztatónak tartja azt, hogy két megoldá s van az ország előtt: az egyik, hogy mindent így hagyunk, a másik, hogy valódi adócsökkentést csinálunk ebben az országban, valóban olcsóbbá tesszük az élőmunkát, és ehhez bizony újratárgyalunk bizonyos megállapodásokat. Bizony, így van! (Pettkó András ta psol.) Csak hogy még egyet mondjak, ami kevésbé fog tetszeni a Házban: bizony, úgy gondoljuk, ellentétben Kovács képviselőtársammal, hogy Magyarországon ma nem szociális rendszerek működnek, hanem jóléti rendszerek működnek. Az a helyzet, hogy nem a szociá lisan rászorultakat támogatjuk, hanem mindenkit támogatunk. Sok esetben nem támogatjuk a ténylegesen rászorultakat, azok nem kapnak a leginkább a támogatásokból, akik rászorulnak. Mert ki tud kapni például az úgynevezett természetbeni juttatásokból, élelmi szerjegyekből, elmenni kirándulni, nyaralni a nyaralási, üdülési csekkekből? Akinek van munkahelye, aki jól keres, akinek van módja arra, hogy ezt elfogadja. Miközben ténylegesen valódi problémává válik Magyarországon a lepusztultság, a szerencsétlenség, a marginalizálódás, és erre nincs elég pénzünk, eközben pazarolunk, így van, önnek igaza van, Szlovákiában és Romániában kevésbé pazarló a jóléti rendszerek egésze. Igen, Magyarországon, azt gondolom, jogosan fölvethető, hogy lehet, hogy nem az én 78 éves a pukámat - akinek van összesen hat gyereke, és köszöni szépen, tudja támogatni, ő egyébként dolgozik még, és rendben van, köszöni, és ha arról van szó, hogy el akar utazni Debrecenbe, én ki tudom fizetni neki ezt a költségét, mert állok olyan jól mint parla menti képviselő , lehet, hogy nem őt kellene támogatni, hanem azt a 63 éves kényszernyugdíjast, aki munkanélküliként élte le az élete nagy részét, és mondjuk, minimálnyugdíjon él. Lehet, hogy őt kellene inkább ezzel támogatni. (13.30)
