Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 8 (136. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
1447 Gusztos Péternek, az SZDSZ fra kcióvezetőhelyettesének adom meg a szót. Napirend előtti felszólalásának címe: “A közéleti ember felelősségéről”. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben két olyan eset is volt, amely újra felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a közéleti emberek, másképpen megfogalmazva az írástudók, megint csak másképpen megfogalmazva a nyilvános beszéd lehetőségével megáldott közéleti emberek felelőssége, megnyilvánulása bizonyos helyzetekb en. Arról a vitáról van szó, amelyet lassan két évtizede folytatunk a politikai szélsőségekkel, a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban. Ismert ez a vita. A politikát nyomon követők természetesen tudják, hogy a magyar politika különböző szereplői hosszúhosszú év ek óta vitatkoznak azon, hogy mi a legjobb fellépési forma, mi adja a leghatékonyabb lehetőséget a politikai, társadalmi szélsőségek visszaszorítására, szimbolikus politikai értelemben mondom: karanténba zárására a társadalmon belül. Vannak álláspontok, am elyek szerint a törvényt kell szigorítani, és a gyűlöletbeszédet a lehető legkeményebb büntetőjogi eszközökkel meg kell próbálni megfogni és szankcionálni. Más álláspontok szerint nem lehet a mostaninál szigorúbban szabályozni a gyűlöletbeszéd kérdését, hi szen alapvetően már csak a szólásszabadság korlátozásával lehetne ezt törvényváltoztatással elérni Magyarországon. A liberálisok számtalan alkalommal elmondták ebben a vitában, nagyonnagyon fontosnak tartják azt, hogy a politika ne csak arról vitatkozzon, adott esetben mit lehet a jogalkotásban megtenni vagy nem megtenni, hanem beszéljen a politika arról, hogy mi a közéleti ember felelőssége ezekben a kérdésekben, mik azok a társadalmi cselekvési lehetőségek, amelyekkel a politikus, a közéleti személyiség, az újságíró, az értelmiségi úgy általában élni tud akkor, amikor ilyen jelenségekkel találkozunk. (9.30) Néhány héttel ezelőtt megjelent egy meglehetősen durva hangú cikk egy magát polgári napilapnak nevező napilapban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ötvenhat van éve Magyarországon politikai napilapban ennyire durván, nyíltan zsidózó, antiszemita cikk nem jelent meg, mint ez a publicisztika. Kialakult ekörül egy vita, értelmiségiek tiltakoztak; a laptulajdonos meglehetősen cinikus válaszban utasította azt el, h ogy neki bármiféle dolga lenne ezzel a kérdéssel. Politikusok szólaltak meg, a liberális főpolgármester jelentette be, hogy bojkottálja ezt a lapot. Egy konzervatív pártelnök, Dávid Ibolya pártelnök asszony nyílt levelet írt ebben az ügyben, nagyon helyese n és nagyon dicséretesen, egy jobboldali ember, egy jobboldali politikus is elhatárolódott attól, ami történt. A Fidesz minderre úgy reagált, hogy a cikk szerzője ott ült a pártelnök mellett a párt huszadik születésnapján, és láthatóan nagyon örültek egymá s társaságának. Néhány nappal ezelőtti, tegnap esti történet az, ami egy újlipótvárosi jegyiroda körül kialakult botrány. Hozzáteszem, egy magát szintén polgárinak nevező másik jobboldali napilapnak az uszító cikke nyomán alakult ki az a helyzet, hogy szél sőjobboldali csoportosulás elkezdett tüntetni, demonstrálni ez előtt a jegyiroda előtt. És történt valami, ami Magyarországon nem nagyon történt meg a rendszerváltás óta; nagyon fontosnak tartjuk, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Egy kerületi önkormányzati képviselő, fideszes önkormányzati képviselő kezdeményezett ellendemonstrációt, amelyhez sokan csatlakoztak, az SZDSZ Új Generációja is, civilek, újlipótvárosi lakosok, közéleti emberek, és együtt álltak ki, mintegy tízszer annyian az újlipótvárosi utcán, mint azok a szélsőjobboldaliak, akik ott demonstrálni akartak. Láthattunk valamit, amiről mi, liberálisok régóta mondjuk, hogy ez az, ahogy ennek a dolognak ki kellene néznie: hogy a törvényen való vitatkozás mellett szólaljanak meg a politikusok, szólalja nak meg az önkormányzati emberek, közéleti emberek, ismert emberek, az utca embere, értelmiségiek, újságírók; szólaljanak meg és álljanak ki. Vállalják a személyes kiállást, és mondják
