Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
904 Az is örvendetes, hogy egy évvel ezelőtt a kormány 2007. március 28án elfogadta a tudomány, technológia- és innovációpolitikai stratégiát, és ezt elkezdtük megvalósítani. Nem mondom azt, hogy nem lehet soha több állami ráfordítást kutatásfejlesztésre fordítani, természetesen lehet és örvendetes is, de az elsődleges az lenne, hogy most már a gazdaság, a válla lkozói szféra alacsony részvétele változzon meg, és legyen sokkal nagyobb arányú. Erről az elnök úr is beszélt és sokan mások is beszéltek, akik hozzászóltak. Tudjuk, hogy alacsony a tudásáramlás foka a gazdaság és a kutatás között, ez mindkét félnek hátrá nyos, tehát az lenne a jó, ha ez minél előbb megváltozna. Legalábbis jó folyamatok indultak el, a jelentésből azt olvashatjuk, hogy a kutatók számának a belső arányváltozása olyan irányt mutat, hogy megkezdődött a gazdaság szereplői által foglalkoztatott k utatók számának emelkedése, tehát elkezdett növekedni az ő számuk. A tudományos utánpótlás kérdését a professzor úr az előbb említette. Teljesen egyetértek azzal, hogy mindenképpen nagy figyelmet kell rájuk fordítani, én is a közoktatásról is és más aspekt usokról is beszélek majd itt néhány szóban. Nyilván meg kell itt említenünk, hogy nem önmagában a PhDképzésben részt vevők számával van a baj, pontosabban csak némely területeken. Én most saját területemen maradok, és nem a természettudományokról, hanem a bölcsészettudományokról beszélek vagy a társadalomtudományokról talán kitágítva. Azt gondolom, hogy vannak olyan intézmények - itt a minőség problémája is rögtön bekapcsolódik , ahol szabályos PhDgyárak működnek. Ez mindenkinek rossz, rossz azoknak, aki knek a PhDjük igazán értékes, és rossz azoknak, akik egy ilyen értéktelen papírt kapnak. Itt kell megemlíteni azt a szemléletet, amit néhány évvel ezelőtt hallottam - azt remélem, hogy egyre kevesebbet hallunk ilyeneket, de a professzor úr persze nem mond ta ezt , hogy sokan vannak, a legtehetségesebbeket majd elviszi a gazdaság. Ez nem baj természetesen, sőt, ahogy az aránytalanságokból látjuk, az lenne a legjobb, ha elvinné őket a gazdaság. Nagyon nagy szerepet kapnak a tudományos egyetemek és a tudomány os kutatóintézeti hálózat; azt nem mondom, hogy helytelenül, hiszen a tudáspotenciál még ma is jelentős mértékben ott van, de aránytalanul nagy szerepet kapnak a gazdaságban foglalkoztatott kutatókhoz képest a kutatásfejlesztésben. Ez azt jelenti, hogy az ő számukat kell nyilvánvalóan növelni, megtartva természetesen a kutatóintézeti hálózatban, illetve az egyetemen dolgozó kutatói státusokat, tehát semmiképpen nem a meglévő számot kell megtartani és az arányokat megváltoztatni, hanem olyan mértékben megvá ltoztatni a belső arányokat, hogy a gazdaságban dolgozó kutatásfejlesztők legyenek még többen, mint ahogy manapság vannak. Azt gondolom, hogy ehhez persze egyetemi, utánpótlásnevelési és társadalmi szemléletváltoztatásra is szükség van, több szempontból is. Itt térnék rá arra, amit mindannyian tudunk, hogy nincs elég műszaki és természettudományi területen végzett diplomás. Én is azt gondolom, hogy tovább kell növelni a keretszámokat, ez egyébként már megkezdődött, tovább kell folytatni ezt a folyamatot, de a másik oldalon is probléma van: egyelőre nem nagyon vannak jelentkezők, akik betöltenék ezeket a helyeket. S az meg mégsem normális állapot, ami néhány évvel ezelőtt egyébként konkrét esetként előfordult, hogy 72 felvételi ponttal lehetett elméleti fiz ikusnak bekerülni egy magyarországi felsőoktatási intézménybe, ami nem nagy dicsősége sem az egyetemnek, sem a hallgatónak, sem az elméleti fizikának; azt gondolom, hogy nem őket várják az egyetemek tárt karokkal, különösen nem ilyen szakra. Ahhoz, hogy ez en változtassunk, hogy legyenek felvehető hallgatók ezeken a műszaki és természettudományos területeken, nyilvánvalóan - és ezt is nagyon sokan mondták - a közoktatásban rendkívül jelentős előrelépéseket kell tennünk, több szempontból. Az egyik az, hogy mó dszertanban és szemléletben nagyon sokat kell változnia a közoktatásnak szerintem ahhoz, hogy vonzóvá tegye ezeket a tantárgyakat a gyerekek számára. Azt gondolom, hogy most olyan lehetőség előtt áll a magyar pedagógia és a magyar közoktatás, ami egyike az oknak, amit a tudomány adott nekünk, és nyugodtan felsorolhatjuk a mobiltelefonok és a számítógépek mellett, mert gyakorlatilag ugyanarról van szó: a digitális táblákról beszélek értelemszerűen. Tudjuk azt, hogy pedagógiai forradalmat
