Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
882 átállással, a mesterszakokkal és az alapszakokkal, majd az erre épülő doktori képzéssel, amelyet a képviselő asszony is említett, és amellyel egyébként egyetértek; foglalkozik azzal a fajta problémával, amit a hallgatói juttatások és díjak r endszere jelent - ez jóval több, mint a képzési hozzájárulás kérdése ; amelyik foglalkozik azzal a kérdéssel, amit a minőségbiztosítás és akkreditáció jelent a felsőoktatásban. Azt gondolom, hogy ez az ötpontos, a felsőoktatási kerekasztalon kialakított p rogram az, amely alkalmas és képes arra, hogy a felsőoktatás lényegi, érdemi kérdéséről lehessen vitatkozni. A képviselő asszonyt is szeretném tájékoztatni arról, hogy a miniszter úr összehívta a felsőoktatási kerekasztal ülését, éppen azért, hogy áttekint sük, a jelenlegi helyzetben hogyan lehet megoldani ezeket a problémákat, milyen újfajta jó megoldások találhatók. Azt is nagy érdeklődéssel olvastam, hogy Romániában nem olyan régen jött létre egy olyan, oktatással foglalkozó paktum, amelyben minden parlam enti erő, minden politikai erő és a szakmai szervezetek is együtt, közösen alakítottak ki egy stratégiát. Azt gondolom, hogy miután remélhetően most már a napi politika, pillanatnyi politikai számítás levonul a felsőoktatáspolitika területéről, lesz esély arra, hogy Magyarországon is ebbe az irányba induljunk el a felsőoktatás fejlesztésében. Egy jó, a világ országainak többségében alkalmazott eszközzel most szegényebbek lettünk ebben a felsőoktatáspolitikában, de biztos vagyok benne, hogy ezek között a k eretek között is meg fogjuk találni azokat a megoldásokat, amelyeket a képviselő asszony is sürget, és kérem a képviselő asszony és az ellenzék támogatását is ahhoz, hogy egy erősebb, jobb, jobban működő felsőoktatásunk legyen. Köszönöm szépen, elnök úr. ( Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZtől. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két komoly hibát köve thetnek el a kormánypártok egy ilyen népszavazás után. Az egyik az lenne, ha az eredményt relativizálni vagy bagatellizálni próbálnák, és természetesen nagyon fontos tekintettel lenni arra, és köszönetet mondani annak a körülbelül 700 ezer szavazónak, aki ebben a nehéz politikai helyzetben vállalta a nemleges szavazatát, és kiállt ezáltal a kormánypártok politikája mellett, köszönet illeti őket. Mindemellett természetesen nagyon komoly önbecsapás lenne a kormánypártok részéről, ha megpróbálnák akár csak sza vakkal is elfedni azt, hogy ez bizony egy komoly vereség. S nem csak a népszavazásra feltett kérdések tekintetében komoly ez a vereség, hiszen tudjuk, hogy bizonyos értelemben a szavazók a kormány munkáját is értékelték, az elmúlt évek teljesítményét, és n em lehet ezt nem meghallani. Komoly hiba lenne úgy tenni, mint ha semmi nem történt volna ebben a tekintetben. (9.40) Magam egyébként teljesen biztos vagyok abban, hogy esélytelenek voltak ezek a kérdések a kormánypártok szempontjából. Nincs az a politika, amivel megnyerhető lett volna számunkra ez a népszavazás ilyen kérdésfeltevésekkel. Ugyanakkor ettől függetlenül tény, hogy a kormánypártok valószínűleg nem tudták a lehető legjobban elmagyarázni, hogy mit miért csinálnak, és nagyon későn kezdték el elmon dani, hogy mit miért csinálnak. A másik, talán még ennél is súlyosabb hiba az lenne, ha ez után a népszavazási eredmény után lebénulnánk, és beletörődnénk abba, hogy a ciklus hátralévő részében most már semmi érdemlegeset nem tudunk csinálni, mert az ellen zék folyamatosan egy következő népszavazással fenyeget bennünket. Egyrészt ez nem igaz, másrészt pedig ez a felelősség eldobását jelentené. Hadd tegyek arra egy kitérőt, hogy kik is győztek, és kik is veszítettek ezen a népszavazáson. Ismerjük a véleményt, hogy csak a kormánypártok veszítettek. Én ezzel vitatkoznék. Azt gondolom, hogy bizony veszített a magyar modernizáció, lendületet és időt bizonyára nagyon sokat, de veszített
