Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
881 területekre kell koncentrálni, a melyek beláthatóan szoros összefüggésben vannak a felsőoktatás színvonalával, így elsősorban az oktatók, különösen a fiatal oktatók, a fiatal kutatók jobb megbecsülésére, magasabb fizetésére, kutatómunkájuk elősegítésére gondolok az intézményi és a szakakk reditáció mellett, amely a színvonal egyedüli garanciája lehet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Arató Gergely államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. ARATÓ GERGELY oktatási é s kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mielőtt a hozzászólása érdemére válaszolnék, engedje meg, hogy egyetlen kérdésben vitatkozzam önnel, ez pedig az, hogy nem a felnőtt lakos ság többsége hozott ilyen vagy olyan döntést a népszavazáson, hanem a választáson, ezen a népszavazáson résztvevők többsége. Ez nagy különbség. A felnőtt lakosság többsége nem támogatta az önök javaslatát, de ettől még ez egy érvényes népszavazás, természe tesen végrehajtjuk. Ez a népszavazás pontosan arról szólt, képviselő asszony, amit a szavazólapra önök ráírtak, nem másról és nem többről, felesleges utólag belemagyarázni olyan dolgokat, amelyekről önök a népszavazás előtt egyébként okkal és joggal - már az önök szempontjából okkal és joggal - nem beszéltek. Azonban amiről a képviselő asszony érdemben beszélt, azzal én mélyen egyetértek, tudniillik azzal, hogy a felsőoktatásban van egy sor valóban lényeges és fontos probléma. Ilyen lényeges és fontos probl éma, hogy hogyan lehet a felsőoktatás kapuit jobban megnyitni a rászoruló és tehetséges diákok előtt, hiszen ezek a diákok a mostani úgynevezett ingyenes felsőoktatásba bizony nagyon nehezen kerülnek be. Arra kell jó megoldásokat, jobb megoldásokat találni , hogy hogyan segítjük már a középiskolás korban, sőt még előtte ezeknek a diákoknak a szakmai fejlődését, hogyan kínálunk olyan tehetséggondozó programokat, amelyek ezeknek a diákoknak esélyt nyújtanak arra, hogy eredményesen és sikeresen állhassanak a ra jtvonalra a felsőoktatási helyekért folytatott versenyben; aztán hogyan kell őket támogatni és segíteni abban, hogy ilyenolyan hátrányaik ellenére is eredményesek és sikeresek lehessenek a felsőoktatáson belül. Bizony beszélnünk kell arról, amiről a képvi selő asszony beszélt, hogy a felsőoktatáson belül hogyan tudjuk elérni azt, hogy nőjön azoknak a képzési területeknek az aránya, nemcsak a mesterképzésben, de az alapképzésben is - ezt hozzá kell tennem , amelyeknek a gazdasági hasznossága, társadalmi has znossága nagy, hogyan lehet eltolni a felsőoktatást a műszaki és természettudományos felsőoktatás irányába. Örülök, hogy a képviselő asszony sem a populizmus húrjait pengeti, hanem éppen a kormány felelősségéről beszél, arról, hogy bizony az aktuális kormá nynak, a politikának van felelőssége abban, hogy irányítsa, befolyásolja ezeket a folyamatokat. Az is fontos - ebben egyetértek a képviselő asszonnyal , hogy arra a problémára találjunk megoldást, hogyan lehet ösztönözni a diákokat arra, hogy a magyar adó fizetők pénzéből megszerzett tudásukat a magyar adófizetők javára használják fel. Sajnálatos, hogy abban a rendszerben, amikor egyébként a diákoknak nem kell hozzájárulniuk a saját képzésükhöz, akkor sokkal nehezebb ennek a feltételeit kialakítani, mint eg yébként lehetett volna. Abban is igaza van a képviselő asszonynak, hogy a legfontosabb, a leglényegesebb kérdés a felsőoktatásban a hozzáférés, az esélyegyenlőség mellett - talán még egy picit az előtt is - a minőség kérdése. Az a kérdés, hogy hogyan lehet ösztönözni az intézményeket jobb minőségű munkára. Ebben fontosak azok az eszközök, amelyeket a képviselő asszony említett. Hadd hozzam szóba azt, hogy van a felsőoktatásnak egy, a felsőoktatási kerekasztalon megállapodott ötpontos programja, amelynek rés ze sokfajta intézkedés, sokfajta elképzelés, sokfajta stratégiai irány. Ez az a típusú megközelítés, amely komplex módon próbál a felsőoktatás problémáival foglalkozni, amelyik foglalkozik az intézményrendszerrel, az infrastruktúrával, foglalkozik azzal a fajta bolognai
