Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz):
866 A Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítése az ország nemzetközi, ezen belül különösen európai uniós megítélését határozza meg, ezért a stratégiában foglalt célkitűzések teljesítése az egyetemes emberi érdek me llett olyan nemzeti érdekként értelmezendő, amely hosszú távú kihatásokkal jár mind az ország politikai és gazdasági kapcsolatainak alakulására, mind az ország állampolgárainak egyéni életmódjára és boldogulására. Csak néhány, a kormány által nem teljesíte tt nemzetközi kötelezettségvállalásról ejtenék néhány mondatot. Az országos ivóvízminőségjavító program, amely 2,5 millió fő lakosságszámot érintett volna és kb. 250 milliárd forintba került volna: a határidő az EU felé 2009. december lett volna. Ezt most már 2013ra, négy évvel tolták ki. Itt tulajdonképpen arzénes, fluoros, nitrites, az egészséget súlyosan károsító vizekről van szó. Talán az egyetlen európai uniós tagállam voltunk 2007. november végéig, amely nem rendelkezett elfogadott energiapolitikai koncepcióval, ennek következtében nem készülhetett el az energiahatékonysági és a megújuló energiákkal foglalkozó stratégia sem. (19.00) Az energiahatékonyságról szóló nemzeti akciótervet 2007. június 30ig kellett volna elkészíteni, emiatt az Európai Bizo ttság 2007 októberében kötelezettségszegési eljárást indított velünk szemben. Ez is egy súlyos negatívum. Végül talán nem elegáns megemlíteni, hogy a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiáját - máshol, civilizált helyeken ez a legalapvetőbb fejlesztési do kumentum - az uniós országok közül utolsóként fogadtuk el 2007ben. Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlatváltozás mérséklésével foglalkozó harmadik rész a stratégia talán legszínvonalasabb része, elsősorban az őszintesége miatt. Mire is gondolunk? Az energiáv al foglalkozó fejezetben szó van arról, hogy a belföldi energiafelhasználást csaknem 81 százalékban fosszilis energiahordozókból fedezi az ország. Európában talán még Hollandia olyan mértékben energiafüggő, mint mi. Ez nemcsak klímavédelmi szempontból, han em energiabiztonsági és gazdasági megfontolásokból is rendkívül hátrányos, Magyarország ugyanis a fosszilis energiahordozók több mint 77 százalékát importból szerzi be. A megújulóenergiatermelés igen alacsony, mindössze 4,1 százalékot képviselt a teljes e nergiafelhasználáson belül 2005ben, és azt is jelentős részben környezetileg fenntarthatatlan módon érte el. Azt hiszem, ez a legnagyobb kritika az ország egyoldalú függőségét fenntartani kívánó gyurcsányi politikával szemben. Máig nem találkozhatunk a te rmálvízkihasználás átfogó és hosszú távú fejlesztésével. A közlekedés jelenlegi állapotáról is beszélnünk kell, hiszen a közlekedés szerkezetátalakulása és a személygépkocsiállomány növekedése várhatóan ennek az ágazatnak sokkal jelentősebb kibocsátásnöv ekedését vonja maga után, mint az EU 15ök országaiban és más fejlett országokban. Mivel a nyugati gazdaságok példája azt mutatja, hogy az autós közlekedés irányából már igen nehéz a tömegközlekedés irányába ösztönözni a szerkezetváltást, igen fontos a mai szerkezetnek legalább a megtartása. Ezt a részt egész biztosan nem egyeztették a GKMmel, sőt, a budapesti városvezetéssel, valamint a BKVval sem. Ma Magyarországon ugyanis éppen a vasúti szárnyvonalak felszámolása zajlik, míg Budapesten a BKV éppen a bu szjáratok egyötödének a megszüntetését tervezi. Ugyanakkor felveti a dugódíj bevezetését meg a forgalom kitiltását a városokból, de hát ahhoz biztosítani kellene feltételeket, mondjuk, kerülőutak formájában. A NÉS negyedik része az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozik. Ebből a vízgazdálkodással foglalkozó részt szeretném kiemelni. Gyönyörű ábrákon csodálhatjuk meg a Vásárhelyiterv keretében tervezett fejlesztéseket. Apró, de nagyon fájó szépséghiba, hogy a Vásárhelyitervet 2007re már meg kellett volna valósítani. Ugyancsak szépséghiba, hogy az anyag kiemelten foglalkozik a homokhátság elsivatagosodásának a kérdésével, de a gyakorlatban az ennek megakadályozásához szükséges pénzösszegnek csak a töredékét biztosítja. Nagyon érdekes - persze az uniós normák átvétele miatt , hogy az anyagban megjelenik az állami szféra példamutató szerepének szükségessége és ennek hangsúlyozása. Meg lehetne kérdezni, hogy hány miniszter utazik tömegközlekedési eszközzel munkába, és azt is, hogy hány parlament i képviselő utazik
