Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3363 Közben azért nagyot fordult a világ, úgy látszik, a csillagok állása most valóban lehetővé tette volna. Ezt csak azért mondom, hogy az igazsághoz ez is hozzátartozik. Amit Béki képviselő asszony mondott, nagyon é rdekes volt az a két családtípus, amit említett, de gondolom, abban egyetértünk, hogy pont a szociálisan nehezebb helyzetben lévő, általában nehezebb helyzetben lévő, és mondjuk ki, a kisebbségekhez tartozó etnikumra pont nem jellemző az, hogy intézménybe adja a gyerekét. Ott még az a hagyományos, jó értelemben vett családmodell él, amely igenis otthon tartja, és folyamatosan a gyerekeket saját maga körül próbálja tartani. Habár azok a hatások, amelyeket lehetne remélni az intézménybe kanalizálástól, nagyon jók lennének hosszú távon, ebben egyetértünk. Akkor, amikor ’93ban a szabályozás megszületett, azért az alapvető cél az volt, és itt hadd csatlakozzak Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyhoz, hogy azért az elképzelés az volt és az idea az volt, hogy a nemzet egysége a család, és a család erősítése, kohéziója mindenek előtt való. Akkor úgy gondolta a törvényhozó, hogy ezzel az intézkedéssel mintegy segíti azt, amiben a mi korosztályunk felnőtt. Nem tudom, ki hogy van vele, mi is többen voltunk testvére k, minket édesanyánk otthon nevelt, és ha kellett, akkor eljött elénk az iskolába, ha kellett, akkor vitt minket az orvoshoz, de az anyuka otthon volt, és ha még szerény körülmények között is, az édesapa az anyagi feltételeket tudta biztosítani. Úgy gondol om, hogy ez egy konzervatív, egy klasszikus és egy egészséges családmodellen belül egy nagyon idealisztikus kép, ami nagyon jó lenne, ha tovább élne. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a rendszerváltoztatás óta húsz évet hagytunk majdnem magunk után , és a világ hihetetlen mértékben megváltozott. Sajnos, az a globalizálódó tendencia, az a fogyasztói társadalom, amelynek a káros hatásai azért nap mint nap érnek minket, a családokat is mintegy erodálják, mintegy bomlasztják föl, és megint abban a helyze tben vagyunk, hogy a törvényhozás próbál az élet után menni. Néhány héttel ezelőtt a szociális törvény éppen aktuális, nem tudom, hányadik, tucatnyi módosítása kapcsán vetődött az föl, hogy ez így nem helyes, hogy hónapról hónapra módosítgatjuk azért, mert bizonyos fokú igények merülnek föl, és a végén már azt se tudjuk, hogy milyen törvény van éppen érvényben. Azt hiszem, ez a szociális törvényre érvényes. Ez a kritika, ami elhangzott, abból a szempontból talán ildomos, hogy ezen eset kapcsán lehet, hogy á t lehetett volna nézni az egész törvényjavaslatot, és ott, ahol még vannak ilyen kiigazításra váró problémák, akkor együttesen azt megoldani. A Magyar Demokrata Fórum is támogatni fogja, és nem azért, mert feltétlenül egyetért vele. Azt elfogadja, hogy az élet kikényszerít ilyen helyzeteket, de az előterjesztők sem tudnak, mint ahogy egyikünk se tud pontos statisztikát mondani arra, hogy valóban ez hány családot érint. Itt elhangzott, és tapasztaljuk nap mint nap, hogy a háttérben lévő intézményi rendszer i s mintegy épül le. Vidéken legalábbis elsősorban óvodák nincsenek, óvodai férőhelyek nincsenek. Tehát nem feltétlenül biztos, hogy itt a háttérben ilyen indokok vannak, de ha van ilyen igény, és ha már eleve a kormányrendelettel jelentős mértékben kinyitot ták ezt a lehetőséget, akkor az esélyegyenlőség és a jogegyenlőség elve alapján talán helyes ezt meglépni. De sajnáljuk, hogy a törvényhozó - és itt a törvényhozónak igenis van felelőssége akkor, amikor ilyen törvényeket fogad el - mintegy ideát mutat a tá rsadalom felé, és mindezt idealisztikus képként próbálja előrevetíteni. A mi véleményünk szerint nem ez a helyes út. A mi véleményünk szerint olyan metódusokat, olyan körülményeket kell kitalálni, kialakítani, amelyek igenis értékké teszik a teljes családo t, értékké teszik a több gyereket, mintegy a nemzet büszkeségévé teszik azokat a családokat, akik vállalják azokat a terheket, hogy az utánunk jövő és a mi generációnk számára gyermekeket neveljenek. Ez egy nagyon rossz kifejezés volt, tudom, de most jelen leg másképp nem tudom, hisz ez nagyon sok, több egyéb társadalmi rendszerrel összefüggésben van, és nemcsak a demográfiáról, a nyugdíjrendszerről, az egészségügyi rendszerről, hanem magáról a nemzetről van szó alapvetően. De menjen, meglátjuk, bízunk benne , hogy valóban csak pozitív hozadéka lesz ennek a törvénymódosításnak is.
