Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - DEÁK ISTVÁNNÉ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3356 anyáknak segítség formájában, így született a gyes. De ez igazából akkor is csak az egyik célja volt a támogatás megszületésének. A másik, lehet, hogy kevéssé kimondott célja az intézményi ellátások terjedésének a visszaszorítása vol t. Vagy hogy másképp, ideológiai érvekkel támasszam alá ennek az ellátási formának a megszületését, az volt az ideológia hozzá, hogy egy gyerek mellett fontos az anya jelenléte kicsi korban, tehát hároméves kor alatt. Ennek a gondolatnak az lett a következ ménye, hogy az akkoriban jól kiépített - a szocializmus évtizedeiről beszélünk - bölcsődei ellátórendszer, hogy úgy mondjam, megfeneklett. Nagyon szép görbét írt le a második világháborút követően a bölcsődei férőhelyek alakulása; először fejlesztette az á llam ezt az intézményrendszert, ahova tehát a legkisebb gyerekeket lehetett elhelyezni szakértő gondozók, védőnők gondjaira bízva, aztán a gyes bevezetését követően megakadt ez a fejlődés, és elindult visszafelé: a 90es évek végére gyakorlatilag egy 2022 ezer fős férőhelyi létszám szintjére, a minimumra zsugorodott össze. Amikor egy kormány belenyúl egy támogatási rendszerbe, akkor bizonyos, hogy vannak megfontolásai azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba szeretné ösztönözni az anyákat. Utóbb a nők újból i munkába állítása, a foglalkoztatási arányaink javítása érdekében történik az, hogy néhány éve - talán éppen két éve - a parlament döntött arról, hogy gyes mellett is lehessen munkát vállalni. Itt is egy fokozatosságot figyelhettünk meg, hiszen a jogszabá ly már korábban is tartalmazta a gyes melletti munkavállalás lehetőségét, de csak a gyermek egyéves kora felett és csak napi négy órában. Ma már úgy néz ki a helyzet, hogy gyakorlatilag minden anyuka, aki igényli a gyest, megkaphatja ezt a támogatási formá t, függetlenül attól, hogy napi 24 órában otthon van a gyermeke mellett, vagy napi akár 8 órában dolgozik. Azt gondolom, azzal az intézkedéssel, hogy a munkát ilyen napi 8 órai lehetőséggel teljesen szabaddá tettük a gyesben, azt a funkcióját, ami az első és eredeti funkciója volt, hogy maradjon otthon az anyuka, és a kieső jövedelem pótlását célozza a gyes, hogy úgy mondjam, gyakorlatilag elimináltuk. Mi a helyzet a gyettel, a gyermeknevelési támogatással, ami tehát a főfoglalkozású anyaság ellátási formáj a? Itt a hatályos jogszabály szintén kereteket alkalmaz; az a mama, édesanya, akinek legalább három gyereke van, és ilyen módon igénybe veszi ezt a támogatási formát, most is dolgozhat a hatályos törvény alapján, de maximum napi 4 órában, illetve van egy b ekezdés, amelyik igazából heti 20 órában határozza meg ezt a kontingenst, függetlenül attól, hogy az milyen elosztásban kerül sorra. (15.20) Ehhez képest a gyerekek - akik már a bölcsődéskorból kinőve óvodába vagy iskolába járnak - gyermekintézményi elhely ezésre, ahogyan azt a képviselőtársnőm előttem említette, legfeljebb napi öt órában helyezhetők el. Itt tehát egy olyan korlát van, amiről én magam is azt gondolom, hogy szükséges feloldani ezt a korlátot, hiszen ha körülnézünk a statisztikai adatok között , akkor azt látjuk, három vagy több gyermeket társadalmunkban - hozzátehetem egyébként, hogy sajnálatos módon - tipikus csoportok vállalnak. Nem nagy divat a társadalom egészében, a középosztálybeli rétegek körében három vagy több gyereket vállalni. Azt go ndolom, tipikusan két társadalmi csoportot látunk, ahol a magas gyermekszám gyakori. Az egyik a mélyen vallásos szülők köre, ahol elvi okokból nem történik fogamzásgátlás, az újabb és újabb gyermeket Isten adományaként magától értetődő módon fogadja a csal ád, így a családban magas gyermekszám alakul ki. Azt kell mondanom, ilyen család nagyon kevés van a magyar társadalomban. A másik pedig hagyományosan a roma, cigány lakosság köre, általában a szegény, a legszegényebb rétegek, ahol a szociokulturális színvo nal meglehetősen alacsony, ahol a fogamzásgátlás eszközei nem ismertek, nem használtak, ahol magas a gyermekáldás. Ha ki akarunk kerülni abból a csapdaszituációból, hogy a szegénységet ezek a rétegek természetes módon örökítik át generációról generációra, akkor az ő képzésükre gyerekkorban, kora gyerekkorban, a szocializációs, adaptációs folyamatukra, a társadalmi normák megismerése, elfogadása tekintetében különösen oda kell figyelni. Ennek viszont az a következménye, hogy igen,
