Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - PÁL BÉLA (MSZP):
3357 nagyon fontos, hogy az óvod ák kapuját minél szélesebbre tárjuk, hogy olyan szocializációs lehetőségeket biztosítsunk számukra, amelyek mentén talán máshová juthatnak el, mint enélkül. Azért akartam ilyen mélységében különböző szempontokat belekapcsolni ebbe a vitába, mert jó, ha tud juk, hogy pontosan kiket érint az a jogszabálymódosítás, ami előttünk van, milyen pozitív hozadéka lehet. A magam részéről csak ismételni tudom, hogy a szabad demokraták képviselőcsoportja a javaslattal egyetért, és támogatja azt. Köszönöm a figyelmet. (T aps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Simon Gábor képviselő urat illeti a szó, aki jelezte felszólalási szándékát, de ha jól látom, most éppen nem tartózkodik az ülésteremben. Pál Béla képviselő úr is szeretne hozzászólni; őt majd Lanczendorfer Erzsébet követi. PÁL BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az államtitkár úr frappáns, ámde lényegre törő támogató hozzászólása, Béki Gabriella részletesebb, a gyermeknevelés támogatási rendsze rét illető hozzászólása és képviselőtársnőim, akikkel együtt adtam be a módosító indítványt, Vidorné Szabó Györgyi, Deák Istvánné hozzászólása után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a módosító indítvány előzményéről, amelyet Katanics Sándor képviselőt ársammal együtt adtunk be. Nekünk, országgyűlési képviselőknek nagyon fontos az, hogy a civil szervezetek, az állampolgárok hogyan vélekednek a munkánkról, és milyen észrevételeket, vélemé nyeket fogalmaznak meg. Nos, ebben az esetben is ez történt, hiszen mielőtt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítására vonatkozó javaslatunkat beadtuk, előtte veszprémi képviselőként a Veszprémi Nők Kerekasztal Egyesület keresett meg azzal, mivel ők civil szervezetként számos közérdekű tevékenység mellett foglalkoznak a nők érdekvédelmével, és különösen a szívükön viselik a családok és a fiatal édesanyák problémáit, arra kértek fel minket, hogy a gyermekgondozási segélyre, a gyerm eknevelési támogatásra való jogosultságot megfogalmazó törvényt módosítsuk, mivel a törvény szerint csak abban az esetben jár ez a támogatás, ha a gyermekek intézményi elhelyezése - erről már képviselőtársnőim részletesen szóltak - a napi ötórás időtartamo t nem haladhatja meg. Ennek a törvénynek viszont a gyakorlati alkalmazása, merev értelmezése nagyon sokszor nehéz helyzetbe hozta a szülőket és természetesen a gyermekintézményeket. Nem kell indokolni azt, hogy erre a támogatásra egy három gyermeket nevelő családnak milyen nagy szüksége van. Az is tény, hogy a különböző korú és elfoglaltságú kicsik nevelését és a családi elfoglaltságot nagyon sokszor össze kell hangolni, ami számos esetben problémákat is felvethet. Engedjék meg, hogy csak néhány levélből ha dd idézzek, ami bár nem szokványos a tisztelt Házban, de megvilágítja ezzel a törvénymódosítás hátterét, indokát is. Azt írja az egyik anyuka: Délután én nyalábolom fel a legkisebbet, és futunk a nagyokért, azután a zeneiskolába vagy az aktuális szakkörre, legtöbbször gyalogosan, babakocsival. Hazafelé szintén gyalog járunk, ami jó idő esetében egyáltalán nem okoz nehézséget, de amikor leszakad az ég, következik a telefonálgatás, ki az, aki esetleg hazarepítené a gyermeket, a legkisebbet, hogy ne mossa ki a babakocsiból az eső, mert tömegközlekedni sem egyszerű ilyen esetben, családi segítségre pedig nem számíthatunk, mert a nagymamák és a nagypapák, sőt az egyéb családtagok nem a városban élnek. De idézhetnék egy másik levélből is, ahol így fogalmaz az anyu ka: Hogyha majd merem vállalni, hogy a gyed után főállású anyaként továbbra is nyugodt hátországot biztosítok a családomnak, a jelenlegi szabályozás alapján úgy nézhet ki a napunk, hogy már ebéd után, éppen alvásidőben fogom a kicsit, összeszedjük a már el ég fáradt és nyűgös középsőt az oviban, megvárjuk türelmesen az iskolát, hazabattyogunk, épp csak levegőt veszünk, és talán pici alvásra jut idő, de futhatunk vissza a szakkörre, mindezt kialvatlan, hisztis testvérekkel.
