Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LAKOS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3329 tenni, aminek lennie kell, a magyar társadalmat, a magyar gazdaságot szolgáló rendszerré, a köz szolgáltatási feladatok ellátására alkalmas intézménnyé. Köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Lakos Imrének, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. LAKOS IMRE , az SZDSZ képviselőcsoportj a részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy élvezettel hallgattam Fónagy képviselőtársam hozzászólását. Az a Moldovakönyvcím jutott eszembe, hogy Akit a mozdony füstje megcsapott. Vannak bizonyára néhányan itt közöttünk, akikkel ez előfordult. Volt miniszterek ülnek a padsorokban, akikben lehet, hogy maradt némi hiányérzet a MÁVval vagy vasúttal kapcsolatban, de én azt gondolom, hogy most előttünk áll az a lehetőség, hogy közös, együttes munkával tudjunk egy jó törvényt alkotni, amely hozzásegít ahhoz, hogy mindazon célok, amelyek szerintem elég jó megfogalmazásban itt elhangoztak, megvalósulhassanak a közösségi közlekedésben, a vasút szolgáltatásaiban, a magyar gazdaságban és a magyar közéletben is. Egy kis előzmény a hozzászólá som elején: az 1993. évi XCV. számú, a vasúti közlekedésről szóló törvényt 12 évvel ezt követően, 2005ben a CLXXXIII. számú törvény váltotta föl, amely utóbbi gyakorlatilag a vasúti reform megvalósítását indította el, hozta magával. Ez a törvény bontotta szét az addig egységes állami vasutat, a MÁVot pályavasútra, személyszállító, áruszállító és vontatási vasúti társaságokra. Az addig egységes pályahálózatot ez a törvény bontotta szét törzshálózati vasúti pályára, vasúti mellékvonalakra és térségi vasúti pályahálózatra. A szükséges fejlesztések finanszírozhatósága érdekében ez a törvény teremtette meg a magántőke bevonásának lehetőségét a vasúti közlekedés területére. Megteremtődött a pályahálózati kapacitások elosztásának szabályozása, létrejött a vasúti pályakapacitáselosztó szervezet, VPSZ rövidítése, valamint a Magyar Vasúti Hivatal mint önálló, egységes állami szabályozó hatóság a vasúti közlekedés piacának ellenőrzése céljából. Megjelent a vállalkozó vasúti társaság intézménye. Míg a stratégiai jelen tőségű törzshálózati vasútpályák továbbra is kizárólagos állami tulajdonban maradtak, addig az országos mellékvonalakban az állam csak a többségi tulajdonrészt kívánta megtartani, a regionális térségi vasúti pályákban pedig önkormányzati tulajdonosok megje lenését is lehetővé tette ez a 2005. évi törvény, amelynek az előzőekben összefoglalt lényegi vonásai egyértelműen egy igazi ágazati reformkoncepciót próbáltak megalapozni. Ezen törvény bizonyos módosítását és kiegészítését jelenti a mostani előterjesztés, amely előttünk van, amelynek az általános vitája kezdődött meg. Ezek a változtatások nagyobbrészt a folyamatosan változó uniós irányelvekkel történő jogharmonizációs kötelezettségünk okán, kisebbrészt pedig az elmúlt két évben szerzett gyakorlati tapaszta lataink miatt váltak szükségessé. Ha nem is koncepcionális értelemben, de ezen módosítások között is jelentős módosítások fedezhetők fel, ugyanakkor nagyobbrészt apró változtatások jelentek meg a vasút működtetésének gyakorlatában ebben a törvényelőkészít ésben. Az általam legfontosabbnak tartott módosításokra hívnám föl most a figyelmet, ezek között is először arra, amelyről hosszasan beszélt képviselőtársam, az úgynevezett vasúti közszolgálati szerződésre a törvény 8., 9. §ában, amely az eddigiekhez képe st sokkal részletesebben került kodifikálásra és egyúttal harmonizálásra a közúti menetrend szerinti autóbuszszállításra vonatkozó törvényben előírtakkal. Utóbbihoz hasonlóan itt is megfogalmazásra került többek között, hogy személyszállítást végző vasúti társaság nem köteles veszteséges tevékenységet végezni, illetve a vállalkozó vasúti társaság számára ki kell egyenlíteni a közszolgáltatási kötelezettségből eredő valós gazdasági hátrányát. Fontos gondolat ez, nyilván a törvénynek persze úgy kell szabályo zni, hogy ez egyértelmű legyen, és kezelhető legyen mindazok számára, akik ezt alkalmazzák.
