Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3328 posztokba, tehát valószínűsíthető, hogy valahol a személyszállítás kiszervezése is folyamatban van. Ugyanez vonatkozik a vontatási szolgálatra és a karbantartásra is. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt is fel szeretném hívni - ha már erről szó került, szóba hoztam - az önök figyelmét arra, hogy a tulajdon, mondjuk, a személyszállítás tulajdonjoga és a költségvetési kötelezettségek nem függenek szorosan össze. Az állam közszolgáltatási kötelezettsége akkor is megmarad, hogyha a személyforgalom magánkézbe kerül, amit egyébként - egyes elemeit tekintve, legyen az településközi fejlesztés vagy elővárosi vonal et cetera - önmagában nem tartunk ördögtől valóna k. Csak példaképpen mondom, hogy a nem vitatottan magántulajdont 100150200 éve gyakorló brit, francia, holland vagy német vasutaknak a közszolgáltatási személyszállító tevékenységét az említett államok költségvetései durván most is mintegy 70 százalékig finanszírozzák, nem támogatásként, hanem közszolgáltatási szerződés keretében, közszolgáltatásvásárlás ellenértékeként. Következésképpen ezeket a vasutakat - és itt utalok a hozzászólásom bevezető részére, hogy a vasút társadalmi feladat vagy pedig egy vá llalat ügye; egy profitábilis tevékenység vagy az államnak egy társadalmi kötelezettsége - bizony ezek az országok mintegy 70 százalékos mértékig finanszírozzák, a közszolgáltatási, közforgalmú személyszállító tevékenységet azzal, hogy egy adott, nagyon ko moly szolgáltatási színvonalat követelnek meg. Éppen ezért a nyugateurópai vasutak alapvetően nem bevételcentrikusak, hanem szolgáltatáscentrikusak; nem vitatva egyébként azt, hogy nyilvánvalóan ott is évente kemény csatákban vívják meg - éppen a finanszí rozhatóság és az ésszerű gazdálkodás következményében - az érintett vasutak feladatait. (13.00) Itt szeretnék - a még rendelkezésemre álló időt kihasználva - egy bővített mondat erejéig foglalkozni azzal, ami a szakanyagokban benne van, és gyakorlatilag a mostani törvénytervezet is kitér rá, ez a térségi vagy regionális vasutak kérdése. Ez középtávú vagy hosszú távú célnak természetesen szakmailag elképzelhető, de kérem képviselőtársaimat, hogy egy pillanatig ne feledjék, hogy NyugatEurópa példaként elénk állított országaiban más az adózás rendszere. Először is több pénz marad az önkormányzatoknál - gondoljanak a délelőtti vitákra , tehát az önkormányzatoknak van pénzük arra, hogy a kötelező feladataikon túlmenően, mondjuk, vasúti közlekedést finanszírozza nak. Másrészt nem lepusztult állományokat vagy tevékenységeket vettek át, hanem működőképes vasutakban vállaltak részlegesen regionális feladatokat, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne vonjuk be a regionális elképzelést a magyar vasút jövőjébe, hogy mondjuk, menetrendek kialakításánál, személyszállítási igények jelölésénél ezt ne vegyük, de most azt gondolni, hogy itt egy néhány éven belül majd az önkormányzatok megoldják mindazt, amit az állam nem tudott, úgy gondolom, nem egy megalapozott elképzelé s. Mindezek alapján én tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy mind az előttünk álló nyári időszak kihasználásával végbemenő egyeztetéseken, mind a magyar vasút előtt álló feladatok meghatározásánál - talán ezt kellett volna előbb mondanom - ezeket veg yék figyelembe. Vegyék figyelembe, és kérem, fogadják el, hogy a magyar vasút gazdaságilag fontos; szándékosan nem MÁVról beszélek, magyar vasútról beszélek. Mind európai kötelezettségvállalásaink, mind saját érdekünk figyelembevételével fontos a hazai és tranzitvonalakban, a tehervonalakban való részvételünk, az ebben rejlő lehetőségek kihasználása, mind a magyar társadalom szempontjából, és ebben akár a magyar vidéket érintő mellékvonalak tekintetében, mind a központi térségben a 11 elővárosi vasút és a nagyvárosi közlekedés a jelenleginél sokkal jobb összehangolása tekintetében; kérem, ne felejtsék el, hogy ez az utóbbi napi 33,5 millió utazási eseményt takar, tehát van piaca ezeknek a tevékenységeknek. Tehát mindezek tekinteté ben fokozott felelősséget ró a magyar törvényhozásra, és ennek a fokozott felelősségnek a figyelembevételével és elismerésével igyekezzünk a magyar vasutat azzá
