Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - RÓZSA ENDRE (MSZP):
3283 keresünk kárpótlást. Mert nem ez hoz megoldást. Nem ez hoz megoldást az ország, a magyar nemzet egésze számára, de nem ez hoz megoldást a határon túl élő magyar közösségek számára sem. Legyen számunkra példa a németfrancia megbékélés, legyen számunkra példa az Olaszország és Ausztria között létrejött megbékélés. Ezek nem voltak könnyű megbékélések. A DélTirolban élő német ajkú osztrák lakosság helyzete - képviselő úr is tudja - hosszú évtizedek küzdelme és munkája után rendeződött úgy, hogy ma már sok szempontból megnyugtatónak tekinthető. De azt gondolom és azt hiszem, hogy az jelent egyedül megoldást, ha nem a múltba, hanem a jövőbe nézünk elsősorban, é s az adott körülmények, az adott lehetőségek között keresünk jobb megoldásokat. Az Európai Unió - ebben egyetértek képviselő úrral - önmagában nem jelent megoldást. De lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Unión belül lévő országok között éljünk azzal a nagyon sokfajta együttműködési lehetőséggel, azzal a nagyon sokfajta kinyíló úttal és megoldással, amelyik könnyebbé teszi a kapcsolattartást, könnyebbé teszi a gazdasági kapcsolatok építését, könnyebbé teszi az együttműködést, és könnyebbé teszi azt is, hogy szabadon áramolhasson a kultúra, az oktatás. Más eszközökre, sok szempontból nehezebb problémákat megoldó eszközökre van szükség az Európai Unión kívül maradt magyar közösségek esetében, hiszen az Európai Unión kívüli soksok gonddal küzdő államokban is élnek magyar közösségek, és az a sok gond, ami ma Ukrajnát vagy Szerbiát jellemzi, óhatatlanul különösen ráveti árnyékát az ottani magyar közösségekre. De azt látom, azt gondolom, hogy ezeknek az országoknak az esetében is a szívós, kitartó együttműködé s, a közös megoldások keresése hoz lehetőséget, hoz megoldást. Abban pedig teljesen egyetértek képviselő úrral, hogy a magyarországi magyar politikának az a dolga, hogy segítse és támogassa a határon túli közösségeket, és nem dolga az, hogy irányítani akar ja őket, az pedig kimondottan káros, ha a megosztásukra törekszik. Ezért alakítottuk át úgy a támogatási rendszereket, hogy ezekben a támogatási rendszerekben - a Szülőföld Alapban és az ehhez kapcsolódó rendszerekben - ne kézből Budapestről osztogassunk f orrásokat, hanem a határon túli magyar közösségek vezetői, képviselői legyenek abban a helyzetben, hogy együttműködést teremtve, közösen találhatjuk ki azokat a szabályokat, amelyek aztán támogatást nyújtanak ezeknek a kulturális, oktatási és egyéb szükség leteknek a kielégítésére. Én azt gondolom tehát, hogy nagy óvatossággal, de kellő határozottsággal kell képviselnünk és támogatnunk a határon túli magyar közösségeket annak érdekében, hogy saját maguk megerősödhessenek és eredményesek lehessenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rózsa Endre frakcióvezetőhelyettes úr, a magyar szocialista frakcióból. RÓZSA ENDRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az elmúlt hét végén köszöntöttük a pedagógusokat. Itt nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy köszöntsem kolléganőimet és kollégáimat, azokat a dolgozókat, akik a magyar oktatás- és nevelésügyben dolgoznak. Rohanó világunkban jólesik megálljt parancsolni magunknak, és azt mondani: köszönjük. Tisztelt Parlament! Az ünnephez hozzátartozik a köszöntés és a legkiválóbbak elismerése, elismertetése. Nemrégen egy kis alföldi faluban, Kondoroson voltam feleségemmel. Egy közel nyolcvanéves tanító nénivel beszélgettünk, aki büszk én mutatta oklevelét, amely arról tanúskodott, hogy ő a település díszpolgára. Szólt egyéb elismeréseiről is, és bölcsen fogalmazta meg: nem elég jól dolgozni, hanem olyan emberekre is szükség van, akik észreveszik a mások jó munkáját, és képesek kimondani a mások nevét. Szavai még mindig a fülembe visszacsengenek. Életem során én találkoztam olyan emberekkel, akik mondták a nevemet, mondta. Tisztelt Parlament! Pedagógusnap alkalmából úgymond több ezer kollégám nevét mondták ki. Az első köszöntés azoknak já r, akik egy emberöltőt töltöttek a katedrán, és ez volt számukra az
