Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
3282 Nekünk nyilván nem kizárólag területi autonómiára van szükségünk, hanem a magyar történelem legnagyobb értékeinek a megőr zésére. Tisztelt Ház! A rendszerváltoztatás utáni első, szabadon választott kormány vezetője, Antall József nemcsak a magyar alkotmányra, hanem a saját lelkiismeretére is alapozott, amikor magát lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte. Hosszú évtizedek után ez a mondat volt a nemzeti kormányzás első megnyilatkozása. Azóta már sokféle szónoklat elhangzott, de ilyen hatású mondat egyikben sem találtatott. Annak a mondatnak ugyanis volt hitele, és ezt a hitelt elsősorban az adta, hogy Antall Józse f nem irányítani, nem szolgálatába hajtani akarta a határon túli magyarságot, hanem szolgálni. (9.20) Nem utasított, hanem kérdezett. Az volt az elve, hogy a határokon túli magyarok ügyeiben a magyar kormánynak azt kell képviselnie itthon, a szomszédos ors zágokban és a világ előtt, amit a határokon túli magyarok önmaguk által létrehozott szervezetei és elismert, életműveket létrehozó személyiségei kérnek a magyar kormánytól. Ez 1920, Trianon óta a lehető legritkább, mondhatni egyetlen, egyedülálló, páratlan miniszterelnöki magatartás volt. Azért kell ezt hangsúlyosan felidéznünk, mert ami 1990ben még volt, az ma már nincs. Trianon 88. évfordulójának szomorú magyarországi felkiáltójele az, hogy a kormányon maradt párt már belesüllyedt a határokon túli magyar ok költségvetési támogathatatlanságába, és aligha lehet ebben változtatást remélni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten önkormányzati választások voltak Erdélyben. Tanulsága, hogy itthon szakadozhatunk, de a határon túl csak az lehet a vezérlőelv, h ogy elsősorban magyarnak kell lenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében ismét Arató Gergely államtitkár úr kíván szólni. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi áll amtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindig óvatosnak kell lenni, ha itt a parlamentben politikusként történelmi kérdésekről szólunk, hiszen bizonybizony a napi politikai harcokban az a távlat nem mindig van m eg, amit képviselő úr is oly joggal és teljesen indokoltan kér számon. Azt gondolom, azt hiszem, és engedje meg, képviselő úr, hogy ezt csak óvatosan, ha tetszik, magánvéleményként mondjam, hiszen valóban azt gondolom, nem a parlamentben kell eldönteni, ho gy Trianont nem lehet, nem szabad előzményei nélkül vizsgálni, nem szabad anélkül vizsgálni, hogy számot vetnénk azzal az időnkénti vaksággal és felelőtlenséggel, amellyel akár éppen itt, ebben a Házban is az akkori magyar uralkodó elit bánt a nemzetiségek kel, bánt a nemzetiségi kérdéssel a XIX. század második felében. Mint ahogy azt sem szabad soha elfelejteni, hogy hova vezetett az az út, amelyen Magyarország elindult a bécsi döntésekkel, mi volt az áruk ezeknek a döntéseknek, mi volt az ára a Donkanyarb an elpusztított százezrek esetében, mi volt az ára Magyarország német megszállásával, mi volt az ára a holokauszttal, és mi volt az ára a Párizsban még a korábbiaknál is szigorúbban meghúzott határokkal. Azt gondolom tehát, képviselő úr, miközben egyetértü nk azzal, hogy a magyar múltnak ezeket a fontos, lényeges pontjait ismerni kell, és nekünk mint oktatási kormányzatnak az a dolgunk - ha képviselő úr nyomon követi a Nemzeti alaptantervet vagy az érettségi követelményeket, akkor ezt láthatja , hogy a tört énelemoktatásban valóban szerepeljenek ezek a nagyon fontos történelmi események, és módot kapjanak a diákok arra, hogy megértsék, átérezzék ezeket a nagyon ellentmondásos szempontokat, még akkor is, ha ezekről a kérdésekről nem lehet ilyen vagy olyan igaz ságot könnyedén kijelenteni, nem lehet egyértelmű feketefehér képet rajzolni. Azt gondoljuk tehát, hogy a diákoknak ismerniük kell a múltat, de azt is gondolom és ez is fontos, nem járhatunk úgy, hogy mindig a múltba révedünk, mindig a múlt sérelmein rágó dunk, mindig a múlt egyébként gyakran valóban igazságtalan döntéseivel szemben keresünk jogorvoslatot,
