Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
3281 hiszem, hogy jelentős részüknek vagy döntő részüknek ez nem gondot jelent, hanem éppen olyan hivatást, amelyet örömmel vállalnak. Vég ül, képviselő úr, arra is emlékeztessen minket ez a szomorú évforduló, hogy az sem szerencsés, hogyha egyébként a jogszerűség szabályait betartva, de mégiscsak a diákközösség, a tanulóközösség, a helyi közösség, a pedagógusközösség akaratát semmibe véve pr óbálnak intézményeket egyházaknak átadni, mint ahogy ez most KomáromEsztergom megyében történik, vagy remélem, nem történik. Azt remélem, hogy ott is megegyezés jöhet létre, egy olyan megállapodás, amelyik egyaránt szolgálja azt az érdeket, amelyet a vall ásos közösség, a gyermeküket vallásos nevelésben részesíteni kívánó szülők képviselnek, és ugyanakkor a többi szülő és a helyi közösség érdekeit is szolgálja. Tehát, képviselő úr, összefoglalóan azt tudom mondani, hogy ha van párbeszéd, ha van együttműködé s, én hiszek abban, hogy tudunk jó megoldásokat találni, amelyek mindenkinek az érdekét és a kívánságát szolgálják. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csák y András frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórumból. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Június 4e Trianon évfordulója. 88 év éppen elegendő hozzá, hogy már senki se lehessen közöttü nk, aki tudatosan átélhette a XX. század egyik legkegyetlenebb magyar tragédiáját. Ez akár azt is jelenthetné, hogy megvan a kellő távolságunk, és megvan a rálátásunk az eseményekre. Trianon azonban a 88 esztendős távolság ellenére sem vált bennünk történe lemmé. Megvan az időbeli távolság, de nincs meg a gondolati távlat, a szemléleti higgadtság. 1990 előtt majdnem ötven éven át az agyak kiüresítése volt az egyik fő cél. Trianon személyes átélőit megfélemlítették, hogy még családi körben se nagyon beszéljen ek életük tragikus élményéről. A bécsi döntések katartikus ünnepi hangulatára sem volt szabad emlékezni, az észak vagy kelet felé vonuló magyar katonák évtizedeken át hallgattak a diadalkapukról, a virágesőről, mely a visszafoglalókat fogadta - ma meg már alig van valaki, aki hitelesen emlékezzen. A politika megtette a magáét. Trianon egy nemzet emléktelen emlékévé vált. 1990 sok korábbi gátat ledöntött, de a szándékosan kialakított tudatlanság falait egy csapásra nem dönthette le. Nemes igényt ébresztett, sokakat indított addig soha nem vállalt erdélyi, felvidéki, Kárpátmedencei utakra. De attól, hogy a szalutáló vagy egyáltalán nem látható egyenruhások között valaki meglett fővel végre átlép a határon, még nem lesz az elmúlt 88 év szakértője, pedig egyre többen így képzelik. Általános magyar problémává válik, hogy szakértői higgadtsággal szinte semmiről nem lehet beszélni. A korábbi tudatlanságból neofita gőg lett. Tisztelt Ház! Nekünk, magyaroknak kötelességünk, hogy felhívjuk a figyelmet: az Európai Unió nak nem csupán magyar ügyként kell Trianonra tekintenie. Az egykorival jobbára azonos európai nagyhatalmaknak elődeik döntéseit a mai Európa fenntartható békéjének szempontjából kell megvizsgálniuk. Csehország és Szlovákia kettéválása, a délszláv háború so rsa, Koszovó, az ukrán megoldatlanságok sokasága, a kisebbségeit már jórészt felemésztett Románia helyzete arra kell hogy intse az Uniót, ne egy adott pillanatként, hanem történelmi folyamatként gondolja végig KeletKözépEurópa sorsát, ezek a folyamatok u gyanis még nincsenek lezárva. A Benešdekrétumokhoz hasonló szélsőségek és jogtalanságok a jövőre nézve is veszélyesek. Európának az autonómiák sokszínű rendszerére van szüksége. Mi, magyarok különösen érdekeltek vagyunk abban, hogy ne csak területi, hanem kulturális és személyi autonómiában is gondolkodjunk. Az erősen szórványosított magyarságnak csak a sűrűre font háló lehet a védelme.
