Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
3280 ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ami a pócspetri koncepciós ügyet illeti, ebben tökéletesen megegyezik a vélemén yünk. Mintapéldája volt ez, annak a típusú jogtipró gyakorlatnak az egyik első esete, amelyik aztán az egész országra rávetítette az árnyát, amelynek áldozatául eshetett lényegében mindenki, társadalmi helyzetétől és politikai pártállásától függetlenül. An nak a terrornak volt ez az egyik nyitánya, amelyik a XX. század egyik szörnyű időszaka a magyar történelemben. Abban sincs köztünk vita, abban is egyetértés van közöttünk, hogy az egyházi iskolák államosítása, ennek a gyakorlata, az a fajta módszer, ahogy ezt véghezvitték, akár a törvényhozásban, akár aztán a gyakorlatban, méltatlan, elfogadhatatlan, az oktatás számára jelentős károkat okozó volt. Egy olyan típusú cselekedet, amit semmilyen módon nem lehet mentegetni vagy indokolni. Azt azonban meg kell eml ítenem, hogy az állami és az egyházi oktatás viszonya Európában mindenütt a XX. század egész időszakában, pontosabban a XIX. század közepétől folyamatos vitatéma volt. Folyamatosan olyan téma volt, ahol új és új egyensúlyokat kerestek, és ahol különböző me goldásokat alakítottak ki, egészen a teljesen államosított oktatási rendszerektől, ami ma is jellemzi, mondjuk, Franciaországot, az olyan típusú oktatási rendszerekig, ahol az egységes állami oktatási rendszer az egyházi intézményekre támaszkodva valósult meg, mint például Belgium jelentős részén. Azt gondolom tehát, hogy az egyházi és az állami oktatás közötti viszony, az egységes közoktatás megteremtése és ebben az egyházi intézmények szerepe olyan kérdés, amely bizony soksok vitától terhelt volt az egés z XIX. és XX. században. Bizonyára képviselő úr is ismeri például Trefort és Eötvös véleményét ebben a kérdésben, és ismeri azokat a vitákat, amelyek ezt az időszakot, a XIX. század végét jellemzik. (9.10) Azt gondolom tehát, hogy ez egy olyan kérdés, amel yikben minden korban a kor kívánságának megfelelően, ugyanakkor az értékeket tisztelve és mentve kell új és új egyensúlyokat teremteni. A kormány álláspontja az, hogy a jelenleg kialakult egyensúly, az a fajta megoldás, amelyik ma Magyarországon az egyházi oktatás számára lehetőségeket teremt, lehetőséget teremt a működésre, lehetőséget teremt az egyenlő finanszírozásra, még akkor is, hogyha ennek a mértékéről időnként vitatkozunk, az a fajta megoldás, amelyik törvényben is az egységes oktatási rendszer rés zeként ismeri el az egyházi intézményeket egyenrangú szereplőként, olyan szereplőként, akik vállalhatnak át állami feladatokat; ez egy olyan megoldás, amelyik megnyugtatóan biztosítja mind a vallásszabadságot és az ehhez tartozó azon jogot, hogy a szülők v allásos nevelést választhassanak a gyerekeiknek, mind pedig azt a típusú jogot, amelyik egyrészt az egységes közoktatás fenntartásához, másrészt pedig a világnézeti nevelést az iskolában nem kívánó szülőknek a világnézetileg semleges iskolához való jogát b iztosítja. Azt gondolom tehát, hogy van egy olyan típusú egyensúly, amelyik az elmúlt két évtizedben jelentős eredményeket hozott, hiszen olyan egyházi intézmények sora alakult meg, amelyek kiváló színvonalon látnak el feladatokat. Sok egyházi intézmény lá t el olyan missziót, olyan feladatot, amire az állami oktatási rendszer nem képes. Sok egyházi intézmény vállal szerepet a sajátos nevelési igényű, a fogyatékkal élő gyerekek oktatásában vagy éppen a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásában. Éppen ezért azt gondolom, hogy ha megvan és megmarad a kölcsönös jóindulat az intézményfenntartók és a kormányzat között, ha van egyfajta párbeszéd és együttműködés, akkor képesek vagyunk arra, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyek szükségszerűen egy ilyen bonyolu lt rendszernél jelentkeznek. Ha mondhatok egy óvatos mondatot, úgy látom, hogy például az esélyegyenlőségről szóló törvényben találtunk olyan kompromisszumot, amelyik nem veszélyezteti az egyházi intézmények működését és világnézeti elkötelezettségét, de a lkalmas arra, hogy bizony a nehéz feladatok ellátásában is megfelelő szerepet vállaljanak az egyházi intézmények. Tudom és
