Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
33 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Visszatérve az írásban előre jelentkező képviselőkhöz, megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Valóban szeretnék visszatérni magához a törvényjavaslathoz, illetve a köztársasági elnök úr átiratához, amit a Szabad Demokraták Szövetsége is alapos mérlegelés tárgyává tett, kellő súllyal foglalkoztunk a köztársasági elnök úr felve téseivel. Őszintén megmondom, találtunk benne olyanokat, amelyekkel maximálisan egyet tudunk érteni, mint ahogy vannak az átiratban, a dokumentumban olyan megállapítások is, amelyekkel vitatkozunk. A köztársasági elnök úr a helyzetből indult ki abban az át iratban, ami gyakorlatilag nyolc pontban tartalmaz gondolatmenetet és indítványt a megfontolásra. Ami a helyzetet illeti, maga is úgy fogalmaz, hogy a hiányosságok felszámolása nem képzelhető el alapos változtatások nélkül. Ami a helyzetet illeti, tudjuk h ogy Magyarországon az egészségügyi rendszernek különleges tehertétele a hálapénz, ami nagyon sok hivatkozott országban nem élő gyakorlat. Tudjuk, hogy komoly problémákat okoz az, hogy a szakorvosok elindultak külföldre, hogy nővérhiány van, hogy forráshián yos az egészségügy, hogy - mi magunk is sokszor elismerjük, tudjuk - leginkább azért működőképes a rendszer, mert a benne dolgozók elhivatottan cipelik a hátukon a feladatukat; a személyes teljesítményükön múlik sokszor, hogy hozzájutnak az emberek az egés zségügyi ellátáshoz. A köztársasági elnök úr a második gondolatmenetében utal arra, hogy a társadalom nagy ellátórendszereinek átalakítását nem lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan kívána lom, amivel elvileg egyet lehet érteni. Ez igény a konszenzusra, és ha belegondolunk, hogy az egészségügy egy olyan nagy ellátórendszer, amely a tízmilliós teljes népességet érinti - és közelről érinti , akkor azt is mondhatjuk, hogy nincs fontosabb jogal kotási, törvényalkotási feladat itt és most a parlament előtt, mint éppen ez a törvény, amely hosszú időre megszabja, hogyan is fog működni a jövőben az egészségügyi rendszerünk. De hozzá kell tennünk azt is, hogy ez a konszenzus iránti igény a mai belpoli tikai légkörben illúzió. Hozzá kell tennünk azt is, hogy gyakorlatilag a rendszerváltás óta egyetlen fontos reformtörvény nem született meg teljes konszenzussal, hogy az ellenzék és a kormánypárt között éppen abban van jelentős nézetkülönbség, hogy milyen megoldást fogalmaznak meg egyegy feladat végrehajtására. Tehát azt kell mondani, hogyha mi arra várnánk, hogy a társadalom egészének a bizalmát, az ellenzék és a szakmai testületek támogatását élvezzük, és akkor nyújtsunk be törvényjavaslatot a változtatá sra, akkor nem csinálnánk semmit. Akkor nem tudnánk elmozdítani, kimozdítani ebből a jelenlegi helyzetből az egészségügyi rendszerünket. Ebben az átiratban a köztársasági elnök úr kifogásolja, hogy az érdekképviseletek nem kapták meg, és nem időben kapták meg azokat az anyagokat, amelyekből tájékozódhattak mindarról, ami a reform lényege, hogy megalapozott véleményt mondhassanak erről a változásról. Ebben is igaza van a köztársasági elnök úrnak, hiszen a törvényszöveg gyakorlatilag december végéig csiszolód ott. De ebből az is következik, hogy amikor az érintett érdekvédelmi szervezetek, civil szervezetek véleményt mondanak, akkor bizony nagyon nagy százalékban megalapozatlanul mondják a véleményüket, hangoztatják a kritikájukat és ellenvéleményüket - félelme ket gerjesztve a társadalomban , ami valószínűleg nem lenne reális a részükről, ha ismernék és pontosan tanulmányozták volna azt a javaslatot, ami előttünk van. A köztársasági elnök úr levele egyrészt utal ar ra, hogy kevesli a garanciákat a törvényszövegben, azokat a garanciákat, amelyeket magunk is rettentő fontosnak tartottunk. (14.00) Én például szociálpolitikusként végig a törvényalkotás folyamatában arra figyeltem, hogy ezek a garanciák belekerülneke a s zövegbe. Ilyen módon például, amikor azt írja a levél, hogy az a
