Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
34 kívánalom, aminek eleget kellene tenni, hogy kizárják az ügyfelek közötti válogatást, erre határozottan azt tudom mondani, hogy de hiszen ez a garancia benne van a törvényben. Benne van a tör vényben a pénztártagnak, a biztosítottnak a választási lehetősége, és benne van az a követelmény, hogy a pénztár viszont nem válogathat, nem diszkriminálhat, nem utasíthat vissza hozzá jelentkezőt. Másfelől a köztársasági elnök úr kevesli a versenyt. Ez né miképp meglep, és magam is arra szeretnék hivatkozni, ami már itt az előbb bizottsági előadói véleményben elhangzott, én magam is szóba hoztam a bizottsági ülésen. Tisztelt képviselőtársaim, a garanciák és a verseny szabadsága komplementer viszonyban van e gymással. Ha garanciákat akarunk a törvényben, az azt jelenti, hogy mindenképpen korlátozzuk azt a versenyt, amit egyébként fontosnak tartunk, mindenképpen korlátozzuk azt a szabad versenyt, amire egyébként valóban jó néhány liberális közgazdász javaslatot fogalmaz, illetve fogalmazott meg. És fordítva: ha nincsenek benne a garanciák, akkor valóban elszabadulhat, elszabadulhatna egy olyan verseny, amelyik szelekciós folyamatot indíthatna be. Mindenképpen meg akartuk ezt akadályozni, és meggyőződésem szerint a törvény tehát jelenlegi formájában is tartalmaz olyan garanciákat, amik ezt a folyamatot ellehetetlenítik. Tisztelt Képviselőtársaim! Utal ez az átirat arra is, hogy hiányoznak hatástanulmányok. Itt lehetne egy szofisztikai vitát nyitni arról, hogy mit is nevezünk hatástanulmánynak, és mit nevezünk háttértanulmánynak, hiszen ennek a javaslatnak a hátterében nagyon sok háttértanulmány készült el, ezeket lehet, hogy késleltetve, de képviselőtársaim mind megkapták. Azok a módosító indítványok, amiket itt az elmúlt hetekben sok egyeztetés során szocialista koalíciós partnerünkkel közösen benyújtottunk, azt gondoljuk, hogy néhány tartalmi ponton csiszolnak tovább azon a javaslaton, amit december 17én egyszer már elfogadtunk. Három ilyen érdemi pont van, ahogy erről Vojnik Mária előttem már szólt. Tovább hangsúlyoztuk a preambulumban azt, hogy mi is ennek az egész reformnak a célja, tovább hangsúlyoztuk, hogy megmarad az egységes társadalombiztosítás. A másik kérdéskör, amiben, ha tetszik, érdemi módosító indít vány született, azzal a kívánalommal kapcsolatos, hogy a civil kontroll jobban megjelenjen a rendszerben. Ezért fogadtunk el közösen olyan módosító indítványt, amelyik a pénztárak felügyelőbizottságába, illetve az országos felügyeleti tanácsba az Országos Érdekegyeztető Tanács által delegált személyeket is beenged. Ez mindenképpen a társadalmi civil kontroll garanciáját erősíti. Harmadsorban: az országos kockázatkezelő alap által finanszírozott, nagy értékű, ritkaságszámba menő, ámde igen drága beavatkozáso k finanszírozásával kapcsolatban történt egy korrekció. Ez az alap a közös társadalombiztosítási, illetve egészségbiztosítási kasszából képződik, de ahhoz, hogy a pénztárak érdekeltsége ne keletkezzen meg arra, hogy idenyomják a betegeket, mert ezt nem a p énztárak finanszírozzák, egy 1015 százalékos önrészt iktat be, illetve egészen pontosan úgy fogalmaz most a törvény, hogy 1020 százalék közötti nagyságrendű önrész beiktatásával a pénztárak érdekeltségét jobban megteremti abban, hogy odafigyeljenek ezekn ek a költségeknek az alakulására. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy a világon mindenhol küszködik az egészségügy a finanszírozási problémákkal. Én vitatkozom Mikola István képviselő úrral, aki úgy villantotta föl előttünk a francia modellt , mintha az maga lenne a harmónia. Nem így van, Franciaországban is van vizitdíj. Én nem ismerek olyan rendszert, állami rendszert sem, ahol ne lennének súlyos finanszírozási gondok. Valószínűleg ez abból következik, egy olyan általános összefüggése van, h ogy az orvostudomány szédítő iramban fejlődik, drágább és drágább eljárások kerülnek bevezetésre, következésképp van egy lényeges olló a finanszírozható és a tudomány által lehetővé vált eljárások között mindenhol a világon. Ez a reform éppen azt célozza, hogy hosszú távon egy működőképes és költséghatékony konstrukcióhoz jussunk el, de természetesen olyanhoz, amelyik mindenekfelett a betegek érdekeit tekinti.
