Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - Egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3116 Nagyon sokan vannak olyanok, akik nem mondanák el az eskü szövegét, hogyha ezt kötelezően el kellene mondaniuk, de természetesen sokan vannak olyanok is - és teljesen mindegy, hogy hányan vannak , akik ragas zkodnak hozzá, hogy ezt a mondatot elmondhassák. Úgy gondolom, mindkét fél érdekét figyelembe kell és lehet is venni. Minden további nélkül tudunk olyan törvényi rendelkezést alkotni, amely szerint akár ez, akár az a választás szabadon gyakorolható az álta l, aki éppen esküt tesz. Nem is értem, miért fontos az, hogy a képviselő úr egyértelműen kötelezővé tegye, hogy csak ezt és ezt lehet. Azzal semmilyen problémám nincs, hogy hivatkozik a történelmi hagyományokra, egyébként arra is, hogy a vegyes fogadalom a z ésszerűséggel is ellentétes. Éppen az elmúlt hosszúhosszú évek gyakorlata igazolja azt, hogy ebből semmilyen probléma nem adódott, még olyankor sem, amikor többen egymás mellett egyszerre tettek esküt, és néhányan alkalmazták ezt a kitételt, elmondták e zt a mondatot, néhányan pedig nem. Ilyen esetekben sem jelentett ez semmilyen problémát. (Dr. Boross Péter megérkezik.) Örülök, hogy közben Boross Péter képviselő úr is megjelent az ülésteremben. Ezért úgy gondolom, erre a módosító javaslatra nincs szükség . Az a kívánalom, amit ő szeretne elérni, az teljesülhet, minden további nélkül bárki elmondhatja ezt a mondatot, és ebben senkit nem is kíván senki megakadályozni. Ugyanolyan hibát követnénk el, ha megtennénk, hogy megakadályozzuk, mintha kötelezővé tenné nk. Azt szeretném tehát kérni, hogy az Országgyűlés ezt a módosító javaslatot ne támogassa, mert akkor egyoldalúvá válik a törvény. Így egyébként - úgy gondolom - a fennálló helyzetet rögzítve, megfelelő törvényi szintű szabályozással az eskü szövegét prob lémamentesen tudjuk alkotmányosan, törvényi szinten szabályozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Keller László tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Boross Péternek adom meg a szót. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az általános vita kereté ben már kifejtettem azokat az érveket, amelyek miatt módosító javaslatomat benyújtottam. Ennek valóban az a lényege, hogy ne legyen a törvényben két helyen is szabadon választott gyakorlat az eskü befejező szövege, hanem kötelezően az “Isten engem úgy segé ljen!” régies formulával fejeződjön be. Úgy hiszem, a magyar nyelv ismeretében nem kell különösebb hangsúlyt adni önmagában annak sem, hogy mi a különbség az eskü és a fogadalom között. Óriási különbség van e két szó jelentése és jelentősége között, amit j ól kifejez az “esküszegés” vagy a “fogadalomszegés” közti nagyon lényeges különbség. Tehát a magam részéről már önmagában ezért is csak egyféle szöveget tudok elképzelni, de azt nagyon nehezen, hogy nemcsak itt, a parlamentben, hanem bárhol másutt is, amik or valaki ünnepélyesen kötelezettséget vállal valamire, akkor az kétféle variációban hangozzék el. Nem hiszem - hogy árnyaltan fejezzem ki magam , hogy nem látszik annak a sutasága, hogy mennyire befejezetlen ez a szöveg, amennyiben eskü helyett azzal a f ogadalomtétellel zárja valaki. De amire külön szeretném e helyt is felhívni a figyelmet: szokásaink, hagyományaink vannak; a nemzet történelmi tényező, történelmi létezés, és őrizzen meg mindent, azt, amit egykoron elődei oly ünnepélyesen kinyilvánítottak, őrizze meg legendáit, regéit, meséit, dalait, és senki ne próbálja ezektől megfosztani. Ez az “Isten engem úgy segéljen!” befejező szöveg önmagában a maga régies formájában kifejez egyfajta ünnepélyességet. Én tudom, hogy most a jogalkotásban nem ez a dön tő és kardinális kérdés, de csak arra utalok, hogy vagy van valakinek a belső érzelemvilágában megfelelő töltés arra, hogy felismerje ennek a jelentőségét, és amikor egy törvény úgyis előterjesztésre kerül, akkor annak megfelelően döntsön, vagy pedig nem. (13.40)
