Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A Nemzeti Tehetség Programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
3099 Vasárnap volt egy nagyon jó tudományosismeretterjesztő film, amely a születéssel foglalkozott. Sokszor a közhiedelemben az van, hogy génjeiben hordja az ember a tudást, az esélyt adott esetben, vagy olyan szintre történő jutást, ami nem mindenkinek adati k meg. Ez a film is bebizonyította, hogy egy zseninek vélt, született gyermeket is le lehet rombolni, de egy nem zseninek tartott gyermeket is fel lehet építeni, ha azzal kellőképpen foglalkoznak, kihozzák belőle a tudást, hisz minden ember tulajdonképpen rengeteg dolgot magában hordoz, csak nem biztos, hogy minden kijön belőle. Nem biztos, hogy születéssel válik valaki bűnözővé, zsenivé vagy adott esetben segédmunkássá, hisz a napirend előtti hozzászólásban Gúr Nándor pont erre próbált rávilágítani, hogy M agyarországon a képzési, képzettségi szint, a szakképzési szint tulajdonképpen hol tart, és erre hány és számos programot próbált meg a kormány a maga részéről elindítani. (12.20) Tehát szeretnék visszatérni oda, arra a kistelepülésre, arra a kisiskolára, amit az általános vitában is elmondtam. Hiszen módosító indítványok is utalnak arra, hogy térségi szinten, a kistelepülésen kell lépéseket tenni ahhoz, hogy valóban a tehetséggondozás el tudjon indulni, és ön is úgy fogalmazott, képviselő asszony, hogy óvo dáskorban - nem, már születéskor. Már születéskor, egyrészt a szülőnek van felelőssége, majd később a bölcsődének, az óvodának, az iskolának, és lehetne sorolni tovább, hogy kinek, mennyi embernek van ebben a kérdésben felelőssége. Van a társadalomnak, van a parlamentnek és van a nemzetnek is, hogy milyen jövőt próbál meg vázolni, milyen célokat fogalmaz meg, és ehhez magát az oktatást hogyan rendeli hozzá. Tehát mindenképpen erre szeretném felhívni elsődlegesen a figyelmet. Mert lehet, hogy az a gyermek, a kit odavisznek az óvodába reggel öt órakor, nem evett, fáradtan érkezett oda, a pedagógus nem látja meg benne a tehetséget, vagy nem próbálja meg ahhoz hozzásegíteni, hogy abból a gyerekből az a tehetség, ami benne rejtőzik, valóban kijöjjön, akkor óriási nagyot árthatunk. És felfedezzük azt a gyermeket mint tehetségest, aki lehet, hogy az életben óriási nagy csalódást fog okozni, mert hihetetlen sok energiát fektettek bele, viszont a tehetség nem jó, nem pozitív irányban jön ki belőle, hanem később beleker ül olyan közegbe, ami eltéríti a tehetségtől, és adott esetben - mondjuk - bűnözővé válik. Tehát mindenképpen szeretném, ha átgondolnánk újra magát az egész oktatási törvényt. Nem véletlenül utaltam akkor is: élőlánc a kisiskolákért; nem véletlenül utaltam arra, hogy nem biztos, hogy szerencsés, hogyha 150 főben határozzuk meg az intézményműködés alsó határát. Nem véletlenül utaltam arra, hogy nem biztos, hogy jó, hogyha 24 főben határozzuk meg az osztálylétszámot, és ha alatta van, akkor büntetőnormatívát adunk az intézménynek, hogy minél előbb tönkremenjen, és lehetőleg a tehetséggel se foglalkozzon. Azért kellene újra átgondolni a kistelepüléseken legalább az alsó tagozatos iskolák működési feltételeinek a biztosítását, és valóban olyan normatívát biztosí tani, hogy ha csak 18 fő van egy osztályban, akkor is azzal a 18 fővel valóban pedagógusok, tanárok tudjanak úgy foglalkozni, hogy azokban a gyerekekben - és minél több gyerekben - a tehetség ki tudjon bontakozni. Erre kívánok - és kívántam az általános vi tában, meg most a részletes vitában is - rávilágítani. Mert maguk a módosító indítványok - ahogy a képviselőtársaim is megfogalmazták - jók, célramutatóak. Rengeteg program fut ebben az országban. Állítom, hogy van olyan tehetség, aki kéthárom programban is részt vesz, mert egészen biztosan van olyan tehetség, mert a programok nem mindig találkoznak össze. Itt lenne célszerű valóban átgondolni a kistelepülési oktatási rendszerünket, az összevonások kérdését. Hiszen még mindig előtte állunk egy következő lé pcsőnek, amikor a további összevonásokra fog sor kerülni, amikor települések harcolnak egymással azért, hogy minél több gyereket megszerezzenek maguknak, és kevésbé az motiválja őket… - hisz a normatíva rendszere sajnos olyan, hogy szabályszerűen az egyik település ellopja a gyereket a másik településtől ahhoz, hogy az iskola fenntartása működőképes tudjon lenni.
