Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A Nemzeti Tehetség Programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
3096 Éppen ezért azt talán nagyon fontos és nagyon lényeges megemlíteni, hogy éppen az ilyen diákok számára voltak azért eddig is állami programok. Ilyen volt például az Arany János tehetséggondozó középiskolai program, amit azután bő vítettünk - ezt egyébként a Fideszkormány kezdte el , és ilyen az “Útravaló” program számos alprogramja és részprogramja. Azt gondolom, az helyes és fontos, hogy ezen túltekintsünk, ennél szélesebb perspektívában is foglalkozzunk a tehetséggondozás ügyei vel. Ami a tehetségtörvény ügyét illeti, abban egy picit hadd legyek szkeptikus, a kétoldali támogatás ellenére is. Azért javasolok némi óvatosságot, mert az a tapasztalatom, hogy az oktatás területén igazából a dolgok nem jogszabályoktól, nem törvé nyektől, hanem jó szakmai programoktól mennek előre, és úgy látom, ez az országgyűlési határozat éppen egy ilyen jó szakmai program kereteit, a hátterét teremti meg, de ha ehhez törvény is szükséges lesz, akkor természetesen biztos vagyok benne, hogy a kor mányt ezt sem fogja ellenezni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Két percre Bókay Endre képviselő urat illeti a szó. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Amivel Arató G ergely államtitkár úr befejezte, azzal szeretném kezdeni. Nem biztos, hogy törvény kell a tehetséggondozás kapcsán, annál inkább sem biztos ez a dolog, mert szerintem nem lenne adekvát. A tehetség kibontakozásának számomra olyan jelentése is van, hogy ez e gy szabad dolog, és ha megpróbáljuk törvénnyel szabályozni, akkor pont korlátokat teszünk elé. A tehetségeknél mindjárt arra is asszociálok, hogy nincsenek korlátok előtte, tehát sem a gondolkodásában, sem a tevékenységében, a munkájában nem érzékel ilyet. Félek attól, nehogy a tehetség valamiféle túlhangsúlyozása egy lezárt világot teremtsen akár a gyerekek között is, mert most természetesen róluk van szó. Ha azt mondjuk, hogy kiválasztottuk a tehetségeket, akkor a többiek már a nem tehetségek közé tartozn ak, ezért tehát legyünk óvatosak az ilyenekkel is, mint a tehetség definíciója. Nem tudom, lehete ezt definiálni. Többékevésbé mindenki tud róla, amikor érzékeli valakinek az ilyesfajta tevékenységét, de ha megpróbáljuk ennek a külön definícióját értelme zni, és mintegy ismeretrácsot rárakni az illetőre, akkor szerintem bajba fogunk kerülni. A tehetség kiválasztását - ezzel messzemenően egyetértek - nem szabad leszűkíteni különböző kompetenciamérésekre, de a tehetség kiválasztása, maga a szó is számomra má r nem adekvát, nem jó ehhez a gondolatsorhoz, mert ha valakit kiválasztok, akkor már megkülönböztetek valamit, és az előbbi gondolatainkhoz csatlakozva azt mondom, hogy őket kiválasztottam, ők tehetségesek, ők pedig - ugyanakkor ennek a dolognak van egy il yen indirekt üzenete - nem tehetségesek. Én elsősorban a tehetség kibontakozásának a szabad kereteit szeretném megteremteni, ezért nagyon jónak tartom, hogy nemzeti tehetségprogramról beszélünk és nem törvényről, mert ez a program - ahogyan Arató Gergely á llamtitkár úr az előbb elmondta - laza keretbe tud szintetizálni más hasonló programokat, mint az Arany János tehetséggondozó program, ami mindig másmás élethelyzetben lévő gyerekek tehetségét próbálja felmérni. Szerintem mindenki különböző módon tehetség es, és ez a program képes lesz arra, hogy ezt a különböző tehetségességet elősegítse, és megvalósításra ösztönözzön. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Bókay képviselő úr. A képernyőről a következő jelen tkező képviselők nevét olvasom: Tóth Tiborné, Ékes József és Kormos Dénes hozzászólása következik. Elsőként Tóth Tibornénak adom meg a szót. TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) :
