Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3085 A Magyar Demokrata Fórum álláspontja tehát az, hogy ha ezt a törvényt közösen alkottuk olyanná, amilyen, közös a dicsőség, vagy közösen rontottuk el, akkor ezt közösen kell legalább az európai uniós jogharmonizációnak ezen a szakaszán áttolni, mert a lényeg, még egyszer: támogatni csak kulturális értéket szabad. Hogy aztán ez milyen pontos, tételes felsorolásban, a maszkmester, a súgó, az operatőr és a többi fogalmának a kifejtésével szükségese, ez már azoknak a részletkérdéseknek a körébe tartozik, amelyeket ez a módosítás, uniós jogharmonizációs módosítás, kiegészítés természetesen táblázatban tár elénk. Amit a Magyar Demokrata Fórum hiányol ebből a javaslatból, arra is részint már utaltam, ez pedig az, hogy egy, a magyar filmművészetet, a magyar filmalkotást, filmgyártást, filmt ámogatást szabályozó, egy, a Magyar Országgyűlés által - hát hiszen ki más által - meghozandó törvényjavaslatban sokkal erőteljesebb védelem a magyar nemzeti kultúra, mondjuk így, hogy termékei, szívesebben használom azt a szót, hogy műalkotásai iránti pro tekcionizmus, ezek életre születését, megszületését jobban támogató, másfajta felfogásnak kellene érvényesülnie a szövegben, a törvényben, amivel élni kell valóban és nem visszaélni. De még visszaélni se lehet vele, hiszen nincsen benne. Az MDF tehát azt j avasolja, hogy miután ezen a, mondjuk ki, muszfeladaton most az Országgyűlés túljut, akkor akár van kormányválság Magyarországon, akár egypárti kormány van, akárkik és mik esnek a csillagos égből, akár van tornádó, akár nincs, egyszerűen önérzetből is veg yük magunknak a felelősséget, a bátorságot, tisztességből nyúljunk vissza ehhez a filmtörvényhez, amelyről korábban nagy dicséreteket mondtunk, mivel akkor is közös volt az öröm, a kormány akkor elmondta, hogy ennél jobb még nem volt, az ellenzék pedig büs zke volt arra, hogy igen, hát ehhez akkor hozzájárult. Sajnos, most nem volt ötpárti egyeztetés ezt megelőzően. Persze, jogharmonizációról van szó, és a jogharmonizációs folyamat esetében, tudjuk a 18 esztendős parlamenti gyakorlatból, az idő szorítása, il letve a voltaképpeni tartalmi kérdések háttérbe szorulása a gyerekbetegsége, sőt, most már tartós betegsége, maradandó betegsége ennek a jogharmonizációnak. És ha ezen az Országgyűlés tagjai, pártjai túl vannak, akkor utána nagy kő esik le mindenkinek a sz ívéről. A kormánynak a szívéről azért, mert ezt ki lehet pipálni, az összes többi képviselő pedig elvégezte törvényalkotói munkáját, a filmtörvény kipipálva, kész, vége, ezentúl csak örülhetünk a filmtörvény által is életre segített műalkotásoknak, ha azok olyanok. Itt a helyzet most már nem ilyen. Nemcsak a támogatási rendszer lejártának meghosszabbítása, az új összegek megállapítása és a kulturális tartalom rögzítése a feladatunk, hanem egyszer vissza kell térni ahhoz a filmtörvényhez valóban tartalmi mód osításokkal, amely filmtörvényt egyszer, emlékszem, nem is olyan régen, olyan etalonnak tekintettünk, ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt, amely filmtörvény esetleg kiindulópontja, alapja lehet majd egy színházi törvénynek. És itt nemcsak a tartalmiakra gondolok, vagy gondoltunk akkor, hanem elsősorban arra, hogy a nemzeti művészetek egyik területéről van szó, és arra, hogy ez a 2004. évi törvény milyen egyetértéssel született. Természetesen, ha nem akarnám kímélni nemcsak a képviselőtársakat és az érdek lődőket, de magát a lényeget nem összekeverni, összemosni mindennel, ami az embernek éppen eszébe jut ezzel kapcsolatban, akkor még lelkes bőbeszédűséggel kitölthetném a vezérszónokok számára rendelkezésre álló időt. Itt azonban egy törvényről van szó, egy törvénymódosításról van szó, a nemzeti filmkultúrát érintő alapszerkezet - olyanamilyen alapszerkezet - módosításáról. Ez pedig egy olyanamilyen európai bürokráciának készülő jogharmonizációs törvény, ezért az MDF vezérszónokaként csak szeretném rögzíte ni azt a politikai és erkölcsi alapállást, hogy ezt együtt hoztuk létre, ilyenkor tehát esetleges és létező jogos nemtetszéseink ellenére a jogharmonizációt támogatni fogjuk. (11.20)
