Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2705 Azonkívül, hogy ezeknek az alkotmányos tényezőknek itt kelle ne lenniük, még a következő dolgok is kellenének, hogy kormány és ellenzék ezekben a tényleg sorskérdésekben megegyezésre jusson: érzékelni kellene, hogy ez így nem megy tovább, a baj olyan nagy, hogy meg kell egyezni. Azt gondolom, ez a feltétel egyébként adott: a baj nagyon nagy, meg kellene tudni egyezni. De lehetségese megegyezni, mondjuk, azzal a legnagyobb politikai szélhámossal, aki a bajt előidézte? Azt gondolom, kerülgethetjük ezt a kérdést, ez egy alapvető kérdés. Mert hogy a politikai pártok eze kben a kérdésekben valamikor dűlőre fognak jutni, én ebben hiszek, akár egy alkotmánymódosítással és egy, mondjuk, ehhez hasonló szabályrendszer megalkotásával. Az alkotmányt persze nem ilyen tartalommal módosítanám, mint ami itt van, hisz ezt ma már a pol itikai pártok sem gondolják komolyan, mert ez lehetetlen helyzetet eredményezne; erről majd beszélni fogok. De az egy érdekes helyzet, hogy az, aki ezt a mérhetetlen gondot rászabadította az országra - ez a koalíció vagy ez a miniszterelnök , most ezzel a miniszterelnökkel kellene úgy megegyezni, hogy persze itt sincs. Ez egy lehetetlen elvárás. Tehát nemcsak a bajt kellene érzékeltetni, hanem meg kellene tudni teremteni azt a politikai klímát, benne annak személyi feltételeit, hogy az ország meghatározó p olitikai erői egymás kezébe csapjanak, és megállapodjanak sorskérdésekről. Ez a feltétel nem adott. Kerülgethetjük a kását; ha ez a feltétel nem lesz adott, akkor ebben a kérdésben nem tud létrejönni megegyezés, mert ez is egy fontos feltétel. Ezt a saját véleményem kapcsán és azt gondolom, sokak véleménye kapcsán itt, a parlamentben nemhogy ki merem mondani, fontosnak gondolom kimondani, azért, hogy ne bolondítsuk egymást fölöslegesen. Ha konkrétan beszélünk arról a megcélzott javaslatsorról, ami előttünk van, akkor először az alkotmánymódosítás szándékáról kell beszélnünk. Szükség lennee az alkotmány módosítására? Én azok közé tartozom, és mivel a szakértői egyeztetéseken a KDNPfrakció nevében általában ott voltam, ezt végig képviseltem, úgyhogy azt gond olom, ez kellene. Sólyom László köztársasági elnök úr, amikor a pártok frakcióvezetőit még a folyamat indulása előtt ebben a kérdésben, ha úgy tetszik, meginterjúvolta vagy egy beszélgetésre hívta - Herényi Károly ott volt, most is bólogat a frakcióvezető úr , a köztársasági elnök is ezt az álláspontját fejtette ki. Én vele ilyen szempontból egyetértek, hogy az alkotmányhoz is hozzá kellene nyúlni, már csak azért is, mert az alkotmányban a közpénzügyek kapcsán gyakorlatilag semmi nincs, ami pedig van, amit ide lehetne sorolni az alkotmány jelenlegi rendelkezései közül, az az alkotmány 35. § (1) bekezdésének e) pontja. Ez, amióta benne van, azóta nem működik, hogy társadalmi, gazdasági tervek kidolgozását gyártja itt a parlament. Tehát abban máris egyetértek a beterjesztővel, hogy ezt ki kellene venni az alkotmányból, és az alkotmánynak kellene legyen egy közpénzügyekkel foglalkozó fejezete. Ezt célozza meg végül is a beterjesztett előterjesztés, amikor az Országgyűlés fejezetét a 26/A. §sal egészítené ki. E bben a következőket fogalmazza meg a kormány - és itt utalok arra, amit Szabó Lajos képviselőtársam, az MSZP vezérszónoka megfogalmazott , hogy a pártoknak azok a szakértői, akik az alkotmánymódosítás kérdését és lehetőségét vizsgálták, abban értettek egy et, hogy ez a szabályrendszer, amit a kormány beerőszakolt a parlament elé, nem működhet. (14.00) Ugyanis ez gyakorlatilag a költségvetés kapcsán megnyíló politikai viták eldöntését nemhogy egy törvényhozási hivatalra bízná, amit korábban ké pviselt a kormány vagy a Szocialista Párt, ahogy Szabó Lajos fogalmazott, ennek a hivatalnak a valamikori elképzelések szerint mintegy árumegállító joga lett volna, és ezt később már a beterjesztés sem tartalmazta. Most ezt a jogot gyakorlatilag odatennénk az Alkotmánybíróság elé. Ez egy működésképtelen helyzetet hozna létre, mert mit tudna csinálni ilyen kérdésekben az Alkotmánybíróság. Egyrészt megnézné a kormány álláspontját, a kormány álláspontja ott lenne egy beterjesztett törvényben. Ha van egy törvén yhozási hivatal, az nyilvánvalóan letenné az álláspontját, és az alkotmány egykét rendelkezését ezekkel az álláspontokkal összevetné az Alkotmánybíróság, és nagy valószínűséggel, ha vita van, akkor a törvénykezési hivatalnak adna helyet.
