Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2699 visszafizessen elnyert európai uniós pénzeket. El tudom képzelni, amikor a pénzügyminiszter úrnak Brüsszel be kell menni, hogy milyen érzés a többi huszonhat pénzügyminiszterrel leülni egy asztalhoz, és ott szégyenkezni, mert ez az ország számára ezt jelenti. Hová vezetnek ezek a felelőtlen, átgondolatlan, következmény nélküli döntések? Odavezetnek, hogy az ors zág elveszti a hitelét, odavezetnek, hogy az országban élők elvesztik az állammal szembeni bizalmukat - az, hogy a kormánnyal szemben elvesztik, azt hiszem, hogy ez már nem mostani keletű, ez már régebbi keletű dolog , és odavezet, hogy akkora a bizalmatl anság az országban az Országgyűlés és a kormányzat irányában, hogy az emberek többsége azon gondolkodik, hogy máshol kíván adózni, és máshol próbálja az életét, akár mint vállalkozó, akár mint magánszemély újrakezdeni, lásd például a Szlovákiába áttelepült magyar vállalkozásokat. Összességében azt lehet mondani, hogy most jutottunk el oda, hogy annak a politikának, amelynek a lényege, hogy a közpénzeket úgy kell felhasználni, hogy lehetőleg minél több szavazatot szerezzek, és annak mindegy, hogy mi az ára, ennek a politikának, legalábbis ezt mondják a most kormányzók, hogy ennek most már ők maguk is véget szeretnének vetni. Azonban ahhoz, hogy ezt meg tudják valósítani, szükségük van az ellenzékre, szükségük van az ellenzék támogatására, szükségük van az ell enzék szavazatára. Úgy gondolom, először azt tisztázzuk, hogy az ilyen közpénzügyi politizálás hova vezet, és annak mi a következménye. Az a felfogás, amely szerint egy kormány bármikor bármilyen közpénzt felhasználhat és elhasználhat, az, hogy a költségve tési hiányok azért szaladnak el, mert általában a kormánytól függő túlköltekezés történik az adott kiadási tételeken, annak egyenes következménye az, ahová ez az ország így jutott. Ha még mindezt melléteszem, mert most csak a közpénzügyekkel kapcsolatos dö ntésekről beszéltem, ha melléteszem, hogy az országban lényegében az áremelkedés, az infláció mértéke nem csökken, hozzáteszem, hogy az országnak az adóssága mind a mai napig nő, növekszik, és hozzáteszem azt, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legki sebb a gazdasági növekedés, valamint azt is hozzáteszem, hogy Magyarország az egyik olyan ország, ahol a legmagasabbak az adó- és járulékterhek, akkor joggal vetődik föl a kérdés, hogy mit csinált ez a kormány gazdasági szempontból ebben az országban az el múlt hat évben. Két kézzel szórta a pénzt, elvesztette az Európai Unió, a saját lakosainak, adóalanyainak, vállalkozásainak, családjainak a bizalmát, ugyanakkor fölemelte az adókat, fölemelte a járulékokat, és most kéri a parlamentet és az ellenzéket, hogy itt az idő, eljött a pillanat, segítsetek. Segítünk, de ennek természetesen feltételei vannak. Fölteszem azt a kérdést: ’98 és 2002 között miért nem az volt a parlamenti képviselőknek minden második szava, hogy konvergenciaprogram? Pedig higgyék el, akkor is volt konvergenciaprogram. Miért nem kellett akkor a parlament elé jönni közpénzügyi törvénnyel? (Göndör István közbeszólása.) (Keller László: Jó helyzetben vették át a kasszát.) Tetszenek tudni, akkor hogyan alakultak a makrogazdasági mutatók? Elárulom . Az államadósság a GDPhez mérten 60 százalék fölött volt ’98ban. (Közbeszólások.) 52 és 53 százalék közé esett le abban a négy évben, és 2002nek a végén ennyi volt. Az infláció mértéke 2002re 5,2 százalék volt. Amikor átvette a, nem mondom ki, milyen kormány, mert az aztán indulatokat vált ki itt a képviselőkben, az egyik kormány, amely akkor volt ’98 és 2002 között, 18 százalékkal vette át, 5,2 százalékkal adta át az infláció mértékét. Érdekes módon, bármilyen hihetetlen, ha a GDPnövekedés átlagát is megnézzük, akkor a jelenleginek minimum négyötszöröse még átlagában véve is a négy év alatt. (Babák Mihály: Lehet rajta nevetni, de igaz.) Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Megértem én a kormány akaratát. Mindennek van egy határa, tehát ezt be kellett lá tni, hogy ennek véget kell vetni. Ezt elfogadom. Azonban egy kicsit tessenek már magukba szállni, és föltenni azt a kérdést, hogy ma Magyarországon ilyen horderejű törvények meghozatalához, ráadásul így, hogy a kormány be se terjeszti, az MSZPfrakció kér szavazást róla itt a parlament előtt, ennek van most itt biztosan a politikai ideje? Tehát hogy ez a politikai helyzet, ez az, amikor az emberek többsége úgy akar rendet tenni…? Nem közpénzügyi törvénnyel akar, hanem
