Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2562 Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Csáky Andrásnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőt ársaim! Sic transit gloria mundi - így múlik el a világ dicsősége, kedves Bőhm képviselő úr. (Dr. Szabó Zoltán közbeszólására:) Parancsol? (Dr. Szabó Zoltán: Pater optime.) Úgy gondolom, hogy ha az ember rájön arra, hogy az az út szakadékhoz vagy zsákutcáb a vezet, akkor igenis, vissza kell fordulni. Vissza kell fordulni a kiindulóponthoz, és valóban normális módon megpróbálni új szabályozásba fogni. Nehéz helyzetben vagyok, mert - megmondom őszintén - én tulajdonképpen örülök ennek a törvénynek. Örülök anna k, hogy függetlenül attól, hogy milyen körülmények között, de a parlament végül azt a korrekciót elvégzi, amit a jelenleg még hatályban lévő pénztártörvény hatályon kívül helyezésével meg kell tennie. Bőhm képviselő úr azt mondta, hogy politikai döntés szü letik ebben az ügyben. A pénztártörvény esetében is politikai döntés született. Hiszen ha a szakmára hallgattak volna - ami, tudom, hogy bizonyos körökben mármár szitokszónak tűnik , ha a saját szakértőikre hallgattak volna, bizonyos szűk kör kivételével , olyan közgazdászok kivételével, akiknek tulajdonképpen az egészségügy belső mechanizmusát, működését illetően sok tapasztalata nincs, ha ezeken kívüli szakértőkre hallgattak volna mindkét oldalon, akkor nyilvánvalóan nem születik meg itt egy olyan törvén y, aminek a végét tulajdonképpen nem tudjuk. Hála istennek, nem is fogjuk megtudni, ez egy ugrás a sötétbe. Azon vitatkozni így utólag, hogy a kockázatközösség sérül vagy nem sérül, ez is akadémikus vita. Abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy ha t ízmillió ember alkot egy kockázatközösséget, azért az nagyobb biztonságot jelent, mint ha mondjuk, tíz darab egymilliós populáció alkot egy kockázatközösséget, ott a pufferlehetőségek azért sokkal alacsonyabbak. A gond az, hogy a kiindulás volt hibás. Ugye , itt a miniszter úr is utalt az expozéjában azokra a felvetésekre, amelyek szerint szükség volt erre a pénztártörvényre. De vegyük elő konkrétan az egészségbiztosítási modellváltás szükségességéről szóló, elég vaskos, nagy anyagot, ami még bő egy évvel ez előtt, valamikor a múlt év elején kapott nyilvánosságot, és ahol az egészségügy legfőbb problémáit felsorolva az akkori koalíció próbálta magyarázni azt, hogy miért kell a pénztártörvény. Persze 2007. január végén, február elején, még akik ezt az anyagot k észítették, ők sem tudták, hogy milyen pénztártörvény lesz, hiszen emlékezzünk vissza: hónapról hónapra, hétről hétre, sőt, napról napra, az utolsó órákban is - pont a politikai alkuk miatt - változott az egész kérdéskör, és nem a javulás irányába. (19.00) Azt mondják, azért kell a magántőkét a finanszírozásba beengedni - ez volt az egyik állítás , mert a magyar egészségügyben a minőség nem megfelelő. Mihez képest, tessék mondani?! Mi a költséghatékonysági kérdés? Emlékszünk, egy évvel ezelőtt attól volt hangos az ország, hogy az akkori miniszter asszony tapasztalatlanságból, hihetetlen felelőtlen módon kiállt, és egy teljesen bizonytalan hátterű kft. felmérésére hivatkozva kijelentette, hogy a magyar kórházakban minden negyedik betegeket kvázi meggy ilkolnak, mert a klinikai és a patológiai diagnózisok közötti eltérés ezt mutatja. Aztán amikor nyilvánvalóan szakmailag megvizsgálták a kérdést, rájöttek arra, hogy ez egy eléggé buta kijelentés volt, visszavonulót kell fújni. Úgy gondolom, akkor, amikor elfogadjuk, hogy az ellátást nagyon jó lenne szakmai protokollok alapján végezni, attól a pillanattól kezdve ellenőrzés kérdése, hogy a szakmai színvonal azonos legyen. Abban is mindig egyetértettünk - és a mostani rendszerben is az eszköz megvan ahhoz , hogy bizonyos ellátásokat csak bizonyos helyeken lehessen igénybe venni, kvázi ha egy helyen egy adott betegség gyógyításának a gyakorisága nem megfelelő számú, tehát rutint a kollégák nem
