Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2563 tudnak ebben szerezni, akkor azt jobb koncentrálni nagyobb gyakorla ttal, megfelelő eszközparkkal rendelkező intézményekben. Ez a mostani rendszerben is benne van, finanszírozással egy pillanat alatt meg lehet oldani azt, hogy mikor, hol, mit finanszíroznak. Igazságtalan a mai rendszer - azt írják , mert nem nyújt egyform a hozzáférési lehetőséget, ezért nem érvényesül a szolidaritási elv. Hölgyeim és uraim, valóban nem nyújt mindenhol egyenlő hozzáférést, de ez alapvetően a 2006. évi CXXXII. törvénynek, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvénynek a követ kezménye, amikor szintén nem szakmai alapon, hanem politikai alapon - emlékezzünk, az utolsó éjszaka is még változott a súlyponti kórházak kérdésköre - súlyponti kórház szerepkört kaptak olyan intézmények, amelyekben még most sincs például sürgősségi ellát ás, még most sem tudnak megfelelő, viszonylag teljes vertikumú egészségügyi szolgáltatást biztosítani. Ez nem a finanszírozástól függ, ez a szerkezettől függ; akkor született egy döntés - nyilvánvalóan financiális okokból , hogy 27 százalékkal az aktív kó rházi ágyak számát meg kell csapolni, intézményeket be kell zárni, osztályokat be kell zárni. Ha nem tud odamenni a beteg, akkor bizonyára nem fog fogyasztani, tehát nem kerül pénzbe. Alapvetően az igazságtalanság tehát ebből ered. Nem hatékony, erről már beszéltünk. Azt, hogy a rendszerben van pazarló és nem pazarló, nem tudjuk, mert ma sem tudjuk még, hogy mi mennyibe kerül a magyar egészségügyben. Annak idején, amikor a teljesítményarányos finanszírozás 1993ban elkezdődött, akkor egy homogén betegségcso portos, illetve német pontrendszeres finanszírozást átvettünk, teljesítményfinanszírozást, de tulajdonképpen annak a korrigálásakor is - Isten nyugosztalja szegény Bordás Istvánt, aki ennek a fő korifeusa volt , amikor ezeket a díjtételeket változtatták í gyúgy, azt vettük észre, hogy a magyar morbiditási, illetve mortalitási adatok főleg inkább a finanszírozástól függtek: ha valamelyik esetet jobban finanszírozták, akkor azért a jelentések abba az irányba mentek. Ezt egy magántőkével működő biztosító sem tudja korrekt módon kiküszöbölni, illetve nyilvánvaló, hogy ebben is területi különbségek érvényesülnek, tehát az új pénztártörvény erre sem adott volna feleletet és megoldást. Azt mondják, hogy rossz a rendszer, mert fenntartja a beteg kiszolgáltatottságá t. Ha kiszolgáltatottságot valami okoz, akkor az a volumenkorlát. Az a kiszolgáltatottság, hogy adott esetekben heteket, hónapokat, egyre húzódó hónapokat kell várnia valakinek arra, hogy az egészségügyi szolgáltatórendszerbe bekerüljön, illetve az egészsé gügyi szolgáltatórendszeren belül; mert itt ugye kitér az anyag arra, hogy a felvilágosítás mindenhol helyi probléma, mindenhol személyfüggő, mindenhol két félen múló kapcsolatról ad felvilágosítást, a beteg részéről milyen mélységű igény van a felvilágosí tásra, illetve az orvos részéről. Ezt egy magánbiztosító nem nagyon tudja a későbbiek folyamán sem befolyásolni. A szabad demokratáknak a kedvenc lova volt, hogy jön a pénztártörvény, és bizony a hálapénz meg fog szűnni. Hát már tessék mondani, mitől szűnn e meg a hálapénz akármilyen magánbiztosító belépése esetén? Mitől szűnne meg a hálapénz akkor, amikor a 2006os statisztikai adatok alapján a magyar egészségügyben az átlag nettó jövedelem 107 ezer forint, tehát nem éri el a minimálbér másfélszeresét? Vane erkölcse a törvényhozónak ezt számon kérni akkor, amikor mesterségesen ilyen alacsonyan tartja a béreket? Ennek most az európai uniós csatlakozást követően látjuk az eredményét, miniszter úr is tapasztalhatta, és nemcsak a gyógyszerészektől, hanem a szak dolgozóktól, nővérektől is tapsot kapott, amikor ígéretet tett arra, hogy minimálisan 30 százalékos bérnövekedés kell ahhoz, hogy ne menjenek el a nővérek a kórházból, ne menjenek el a szakdolgozók a kórházból. De ha ezt meg is lépi - és lépje meg, kívánom önnek, hogy lépje meg, találja meg ennek a módját , akkor utána azért meg fogják kérdezni az orvosok is, hogy tessék mondani, akkor velünk mi lesz. Úgyhogy ez folyamatos építkezést igényel. A magánpénztár nem oldja meg a paraszolvencia kérdését. Nekem cs ak eszembe jut az Irgalmasrendi Kórház, amikor visszakapták, akkor is fel lett írva a homlokzatra, hogy itt majd nem lesz paraszolvencia. Nem lehet megoldani ilyen jövedelemi viszonyok mellett akkor, amikor
