Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP):
2326 előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról”. Nem azt írja egyébként, hogy “az esélyegyenlőség társadalmi programjának komplex törvénye”, nem azt mondja egyébként, hogy “az esélyegyenlőség megvalósítását szolgáló összes törvény”. Azt mondja, hogy a közoktatás eszközrendszerén belül melyek azok a válto ztatások, amelyek az esélyteremtést, az esélyegyenlőség növelését szolgálhatják. Egyetértek azokkal, akik úgy mondják, hogy ha az esélyteremtés, esélynövelés, esélyegyenlőség témakörében ezt a tartalmi listát végignézzük, akkor ez nem teljes körű. De nem i s ez volt a cél. A cél a címében pontosan megfogalmazott. A cél egyébként - és ebben az MSZP vezérszónokának, TataiTóth András képviselő úrnak a mondanivalójára utalok - az az értékrend, amelyet fölvállaltunk, hogy számunkra rendkívül fontos - és különöse n fontos gyermekek esetében - az esélyegyenlőség folyamatos vizsgálata, hol érvényesül, hol nem, mik akadályozzák, hiszen a gyermekeinkről van szó. Úgy látjuk, hogy ezen a területen a közoktatásban is vannak eszközök és lehetőségek. (18.30) Tehát az egyik lényeges dolog, hogy nem várhatjuk el ettől a törvényjavaslattól, hogy teljes körű megoldást adjon a munkanélküliségre, a földrajzi determinációra, a szülők iskolai végzettségéből adódó különbségre, és sorolhatnám még mindazt a számtalan elemet, amely külö nbözőbbé teheti gyermekeinket a tekintetben, hogy az azonos tehetségű gyermek vajon azonos útra juthate a közoktatás vagy az oktatás stádiumait végigjárva. Ez lehet talán az egyik pont, ami miatt másképpen látjuk, vagy mást várunk el ettől a törvénytől. A másik dolog talán az, hogy ez a törvényjavaslat, ami itt van előttünk, olyan szempontból is újszerű, hogy ahogy ez a törvény előkészült, módszerében egy egészen új szituációt tükröz. Önök, képviselőtársaim, tudhatják, hogy a miniszterelnök lassan egy évve l ezelőtt a közoktatás állapotát felmérő, diagnosztizáló, értékelő feladatkörre és majdani kivezető, fejlesztési lehetőségeket kimunkáló feladatkörre egy szakmai grémiumot bízott meg. Ezt nevezzük oktatási kerekasztalnak. Ismerjük a jelentését; szakemberek , kutatók nem vitatott szakmai anyagot tettek az asztalunkra. Egy másik lényeges dolog, szintén objektív tény, hogy immár 2000 óta a magyar közoktatás minőségét, jóságát nemcsak önmagunkban mérjük és mondjuk, hogy mily büszkék vagyunk egyébként - amúgy leh etünk okkal sok elemére - a magyar oktatás színvonalára, hanem egyszerűen nemzetközi összehasonlításban megmérjük magunkat; PISAnak és egyéb kompetenciavizsgálatoknak is tekinthetjük. Az a kormány, amely ilyen információkkal, ilyen ismeretekkel rendelkezi k a közoktatásunk állapotáról, két dolgot tehet. Mondhatja, hogy kérem szépen, ez egy olyan felmérés, ami hosszú távú, meg sok mindent mondhat, halogathat, de mondhatja, hogy ez egy olyan ismeret, aminek a kezelése a kormányzati felelősségből következik. E nnek az egyik és nem a totális megjelenítése ez a törvény, ami előttünk áll. Ha olyan szempontból vizsgálom ennek a törvénynek a tartalomlistáját, hogy mivel is foglalkozik, akkor azt kell mondanom, hogy csupán néhány eleme az, amely az esélyteremtés, az e sélyegyenlőség közoktatási megoldásáról szól. A legeslegmarkánsabban és legújszerűbben talán a korai fejlesztésről, a bölcsőde, óvoda… - és nem ismétlem azokat az értelmezéseket, amelyek arról szólnak, hogy igen, nagyon is szakszerű az a megoldás, ami miné l korábbi időszakban próbálja a többszörösen hátrányos helyzetű gyermekeket az oktatásinevelési intézményekbe bevinni, és segíteni szeretne a fenntartásban az önkormányzatoknak ott, ahol ezt nem tudják megoldani. A bölcsődékre gondolok, hiszen a rendszerv áltás egyik nagy vesztese ez az intézményrendszer, óriási számban szűntek meg bölcsődék Magyarországon, miközben a változó társadalmi igény újra létre kell hogy hozza, de ahol nincsen elég, ott most lehetőséget tudunk adni az esélyteremtés érdekében. Tehát az egyik a korai fejlesztés, az óvodáztatási támogatás.
