Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz):
2322 tapasztalhatjuk, hogy a rossz, elhibázott kormányzati intézkedések vagy a kormányzás teljes hi ánya miatt kialakult válsághelyzet orvoslására kapkodva, átgondolatlanul nyújtanak be törvényjavaslatot. Kétségtelen tény azonban az, hogy az esélyegyenlőség biztosításával foglalkozni kell, de lássák be a tisztelt kormánypárti politikusok, hogy a problémá k jó részét önök idézték elő az elmúlt években. (18.10) Például az utóbbi évek költségvetési törvényeivel, amelyek jelentős forrásokat vontak ki a közoktatásból, vagy a miniszterelnök hangzatos bejelentéseivel az oktatás támogatásáról, amelyekből azután ne m valósult meg semmi. Beszélhetünke esélyegyenlőségről, amikor a kormány az egyes óvodai, iskolai évfolyamokról indítva felmenő rendszerben csökkenti az egy tanulóra jutó támogatást? Vannak olyan évfolyamok, ahol 25 százalékkal. Ugyanakkor pedig a fenntar tókra vár a feladat, hogy oldják meg olcsóbban a gyerekek nevelését, oktatását, fizessék ki a fűtést, a világítást, miközben rohamosan emelkednek az árak. Csak azt szeretném megjegyezni, hogy pont azokon a kistelepüléseken, ahol a szegregáció nagy mértéket öltött, vagy nincs meg az esélyegyenlőség az oktatásban, pontosan ezeken a településeken egyébként hiányzik az iparűzési adó, a gépjárműsúlyadó, az szja helyben maradó része. Tehát ott egyre nehezebben tudják fenntartani ezeket az intézményeket kellő szín vonalon. Beszélhetünke esélyegyenlőségről ott, ahol a miniszterelnök időnként hangzatos ígéretekkel járja az országot, megígéri többek között, hogy minden településen helyben kell biztosítani az oktatást, majd amikor eljön a költségveté s, akkor elveszik a kistelepülések kiegészítő oktatási normatíváját? Beszélhetünke esélyegyenlőségről, amikor a közelmúltban 423 oktatási intézmény szűnt meg vagy szervezték át, amikor az elmúlt esztendőben 8500 pedagógusálláshely szűnt meg? Remélem, a s zámadataim Bókay képviselő úr számára is pontosak lesznek. Pontosan az esélyteremtés különböző intézményei és programjai kaptak kisebb támogatást az elmúlt években. Beszélhetünke esélyegyenlőségről, amikor gyerekek tízezreit utaztatják lakóhelyükről az is kolaösszevonások miatt, ahol az elmúlt tanévkezdéskor gyerekek keresték, hogy hová is tudnak iskolába járni, ahol a 10 százalékkal dráguló tankönyvek és az iskolabezárások miatt fejetlenség volt a tankönyvellátásban? Beszélhetünke esélyegyenlőségről, mik özben egyre többen csúsznak a mélyszegénység állapotába, ahol gyerekek csak az iskolában juthatnak meleg ételhez, ahol a kistelepülések felnőtt munkaképes lakosságának 8090 százalékának nincs munkahelye? Pedig önök évekkel ezelőtt több munkahelyet ígértek és dübörgő gazdaságról beszéltek. Azt gondolom, hogy mindezekhez képest a benyújtott törvényjavaslat csak a problémák felszínét karcolgatja, és nem nyújt kielégítő megoldást. Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat részletesen foglalkozik a hátrányos helyze tű tanulók felvételének szabályozásával, az iskolai körzethatár kijelölésével, a kötelező felvételt biztosító intézmények kijelölésével. Adminisztratív eszközökkel igyekeznek biztosítani az esélyegyenlőséget. Hat év óta igazából se pénzt, se programot, se fejlesztést nem biztosítottak erre a területre, illetve ami pénz például kifolyt az integrált oktatás, integrált nevelés címén, annak eredményét nem olyan régen a Népszabadság január 3án megjelent cikke megdöbbentőnek nevezte. Az Oktatási Minisztérium hát térintézménye vizsgálta, és kutatók beszámolója alapján tette ezt a megállapítást a napilap. Az intézmények elsősorban a többletforrások miatt vesznek részt a programban, kényszervállalkozásként tekintenek a feladatra, valódi eredmények nélkül. Valódi prog ramok kellenének, amelyek kidolgozása nem a pedagógusok feladata, és alacsonyabb osztálylétszámokra volna szükség a felzárkóztatásban, kiemelten finanszírozott, jó felszereltségű oktatási intézményekre van szükség. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók adminisztratív eszközökkel való tologatása egy kritikus pontja a javaslatnak. Sérti az iskolaválasztás szabadságát, az esélyegyenlőséget, és nem old
