Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2315 Kife jezetten aggályos, hogy az Oktatási Hivatal a hatósági eljárás során önkormányzati hatásköröket vonhat magához; ez a 11. § több bekezdésében, sőt a 14. §nál is visszaköszön. Csak megjegyzem, hogy az önkormányzatokra vonatkozó törvény egyébként kétharmados . Mint ahogy szeretném azt is megjegyezni, hogy korábban is próbálkoztak már önök ilyennel, hogy egy szimpla, feles törvénynek valamiféle becsempészésével felülírjanak kétharmados törvényeket. Ez egészen egyszerűen jogi nonszensz; nem véletlen, hogy ezek m indig elbuktak és elvéreztek. Nem tudom, hogy miért van ez így. Kicsit az az érzésem, mint a kiselefánthasonlat: olyan, mint a kiselefánt, nehezen tanul, de könnyen felejt. Azt gondolom, jogilag az is nonszensz helyzet, amikor olyan paragrafussal találkoz hatunk a szövegben, amely valahogy úgy fogalmaz, hogy önkormányzati iskolának lehet tekinteni - itt meghatároz különböző kritériumokat - olyan intézményt, amely ténylegesen egyébként nem önkormányzati intézmény. Ilyen erővel azt is ki lehetne mondani, hogy akkor egyébként állami tulajdonnak kell tekinteni azt, ami egyébként nem az, vagy fordítva. Egészen egyszerűen ez jogállami keretek között jogi nonszensz. A jog semmibevétele egyébként az is, hogy az Oktatási Hivatal határozata ellen a közigazgatási eljár ásban nincs mód jogorvoslatért folyamodni. Ezt is elmondták már többen. Minden más hivatali határozattal szemben egyébként van közigazgatási eljárásban is jogorvoslat. Mi az oka, hogy itt ez az egy, ami kivételt képez? Egészen egyszerűen nem simul bele a m agyar jog felépítésének a szerkezetébe. Adminisztratív kérdésnek tekintik láthatóan ezt az egész kérdéskört, az esélyegyenlőség biztosítását, mert az elmúlt hat évben igazából erre sem kimunkált program, sem fejlesztés, sem pénz nem fordíttatott. Csak hadd mondjak egy konkrét példát, amellyel kapcsolatban szintén számos szakmai szervezet véleményét tudom csak tolmácsolni. Nevezetesen azt, hogy a kisebb osztálylétszámokkal kapcsolatos vélekedést többször felvetették már, viszont önök pont az ellenkezőjét tet ték, hiszen a finanszírozási eszközökkel, a finanszírozás változtatásával önök kifejezetten a nagyobb osztálylétszámok irányába generálják a folyamatokat. Nevezetesen azzal, hogy mikortól számít teljes tanulói létszámmal működő csoportnak valami, és onnant ól jár a finanszírozás norma szempontjából, és mi az, ami alatta van. Ilyen értelemben rákényszerítik az iskolafenntartókat osztályösszevonásokra, iskolabezárásokra. (17.40) Ha kisebb osztálylétszámokat mondanak a szakemberek, hogy az lenne szerencsés, akk or igazából nehéz azt a tényt emellé állítani, hogy az elmúlt esztendőkben pontosan az önök áldásos ténykedésének köszönhetően közel 10 ezer pedagógussal lett kevesebb Magyarországon. Most úgy tűnik, ez a 10 ezer pedagógus mégiscsak hiányzik a rendszerből, tehát valamit nagyon nem jól csináltak. Az anyagi többletjuttatással történő elismerés kérdését többen szóvá tették már itt előttem, hogy a pedagóguspályakezdőkkel kapcsolatban hogy s mint kellene ezt tenni. Azon túlmenően, hogy ez bérfeszültségeket is g enerál, és azon túlmenően, hogy kéthárom év után ugyanúgy az esélye fennáll, hogy ezek a pedagógusok pályaelhagyók legyenek, van egy másik probléma az üggyel kapcsolatban, amiről eddig kevesebb szó esett, nevezetesen az, hogy miből lesz ez finanszírozva. Elhiszem, hogy az államtitkár úr elmondja majd háromszor, ötször, tízszer is, ha kell, hogy majd természetesen ehhez az állami költségvetési források rendelkezésre fognak állni, de szeretnék arra emlékeztetni, hogy a Medgyessy Péterféle száznapos vagy nem tudom, hány lépés program idején is ezeket szépen bemondták, hogy lesz pénzügyi fedezete az 50 százalékos béremelésnek; az első háromnégy hónapban még meg is volt a költségvetésből, azt követően pedig az egész eltűnt szőrénszálán, és ott maradt ez az an yagi kötelezettség az iskolafenntartók nyakában. Ezek után ne csodálkozzanak, hogy az összes ilyen típusú fogadkozásnak azért kevés hitele van a társadalomban, kevés hitele van az iskolafenntartóknál, és kevés hitele van egyébként a pedagógusok körében is, mert lehet, hogy törvényi szinten ezt elő fogják írni, de ha nem fogják hozzátenni a
