Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2314 hiányoznak garanciák, akkor pedig nézzük meg, hogy fokozatosan, akár most ezzel a törvénnyel, majd a kapcsolódó rendelkez ésekkel - mert azok nagyon fontosak, a finomítások ott jelennek meg - valóban el tudjunk indulni néhány olyan kérdésben, ami nagyon fontos. Zárásként azt mondom, az egyik képviselőtársunk azt mondta, hogy miért csináljuk ezt most, hát a változás kényszerér e nincs semmiféle okunk. Ha ezek a problémák, amelyeket felsoroltam, reálisak, és ezek égető módon megvannak, hát nem tudom, mikor lenne változás kényszere. Ráadásul meg bizonyos tekintetben - sőt több tekintetben - az anyagi eszközeink is megvannak hozzá, és nem mindegy, hogy 2013ig ezt az igen jelentős forrást a magyar közoktatásban mire költjük. Akkor beszéljük ezt meg, és valóban a lényegről beszéljünk, ne csak arról, amit egyébként hallani akarnak az emberek. A problémát látják; rajta, itt a megoldás egyik szelete! Erről beszéljünk érdemben, ezt tettük le az asztalra! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Kormos képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. A következő felszólaló Pósán László képviselő úr, Fidesz; őt követi Szabó Zoltán, MSZP. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A régi korok történetének kutatásánál van egy alapvető metodikai szempont, nevezetesen, hogy ha a régi oklevelekben valami nagyon gyakran előfordul, akkor lehet tudni, hogy az az illető szabályozási tárgy biztosan hatástalan volt. Nos, körülbelül így állunk az esélyegyenlőség kérdésével is. Oly gyakran, oly s okszor emlegetik, hogy ha majd száz év múlva valaki megnézi, akkor biztos lehet abban, hogy ennek érdemi, tartalmi lecsapódása nem volt, mert különben miért kellene ilyen gyakran ezt emlegetni, és ilyen gyakran ezt a témát előhozni, törvényi, jogszabályi s zinten változtatni. Sőt azt se felejtsük el, hogy ennek a témának, tárgynak volt még külön minisztériuma is, nem olyan túl régen, mindaddig, amíg Lévai Katalin elvtársnőnek kellett egy miniszteri bársonyszék. Tehát volt hozzá pénz, paripa, fegyver, hogy in tézmények épüljenek, meg nagy adminisztrációs szabályozók szülessenek, csak tényleges eredménye nem volt, és van egy olyan érzésünk, hogy most sem állunk különbül. Most is születnek majd mindenféle szép szabályozók, részben betarthatatlanok, részben kivite lezhetetlenek lesznek, mert a hozzá kapcsolódó tárgyi feltételek - vagy egyes intézkedések konzekvens végiggondolása - nem álltak össze. Ez a törvényjavaslat, úgy tűnik, követi azt az eddigi gyakorlatot, hogy sok beszédnek sok az alja. Mert sokat beszélünk róla, csak nincs benne érdemi tartalom. Hadd mondjak egy konkrét példát, hogy ez nagyonnagyon kézzelfogható is legyen. Az esélyegyenlőség egyik fontos intézménye - az oktatási bizottság ülésén évekre visszamenőleg e tekintetben mindig egyetértés volt - a kollégium. A kollégium, ahol a kistelepülésekről származó gyerekek tudnak úgy iskolába járni, hogy a napi mozgás problematikáját ki lehet küszöbölni. Nos, az elmúlt esztendőkben - különösen a költségvetési tárgyalásokkor - önök is mindig szembesülhettek e zzel: a kollégiumok szövetsége mindig szóvá tette, hogy nagyon komoly finanszírozási problémák vannak, ráadásul az elmúlt időszakban ezeket önök nominálisan még csökkentették is. Tehát önmagában ez a példa is kiválóan alkalmas arra, hogy feltegyük a kérést : mennyire is kell komolyan venni ezeket a javaslatokat? Úgy tűnik, a tényleges cselekedetek jelentősen megkérdőjelezik a leírt szövegek komolyságát. Többen elmondták már, hogy a közoktatási törvény ily gyakori módosítása mit eredményez. Ehhez csak azt ten ném még hozzá, hogy a hátrányos helyzetűség definícióját is jó néhányszor módosították már. Úgyhogy ember legyen a talpán - bocsánat, jegyző legyen a talpán , aki ilyen értelemben tudja, hogy mikor mit is kell csinálnia. Felhívtam a figyelmet az oktatási bizottság ülésén arra, most is szeretném elmondani, hogy jogilag kifejezetten aggályos dolgokat tartalmaz a beterjesztett javaslat. Ezt részben érintették már páran az előttem szólók közül is, de talán jó lenne, ha ennek kicsit élesebb kontúrt adnánk.
