Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2301 biztosításáról, holott társadalmilag legalább olyan fontos lenne, hogy az ő megfelelő f ejlődésükről, azaz esélyeikről gondoskodjunk. Sokkal inkább az az ember benyomása, hogy a törvényalkotó az esélyegyenlőséget úgy értelmezi, hogy mindenkinek egyforma képzést, mindenkinek egyforma lehetőséget, és csak a leszakadók felemelését kell valamilye n módon - a törvényben nem a legszerencsésebb módon - biztosítani. Ez tehát önmagában vitatható, hogy ilyen szűken és helytelenül értelmezett esélyegyenlőségre építsenek fel egy törvényt. Néhány olyan jó szándékot azért mégis meg kell említeni, amely támog atandó, így például a korai fejlesztés javaslatát. A Kereszténydemokrata Néppárt is úgy látja, ahogy a beterjesztő, hogy tekintve, hogy a gyermekek között óriási különbségek vannak már 23 éves korukban, attól függően, hogy milyen családban nőnek fel, mily en nyelvi környezetben, milyen szókinccsel rendelkeznek, ezért szükséges, kívánatos össztársadalmi érdek, hogy minél előbb olyan körülmények közé jussanak, ahol nyelvileg, értelmileg, érzelmileg fejlődhetnek. Ezért tehát a korai fejlesztésre vonatkozó java slatok önmagukban helyesek, ám nem oldják meg a problémát. Pokorni Zoltán képviselőtársam rámutatott itt arra, hogy ha nincs megfelelő óvodai hely a különböző városokban, akkor ez a törvényhely jámbor óhaj marad. Nemrég egy olyan Nógrád megyei településen jártam, ahol az iskola százegynéhány tanulója közül 95 százalékban halmozottan hátrányos helyzetűek a gyerekek; ugyanez az arány van az óvodás korban is, és az óvodaigazgató a cigány önkormányzat vezetőjével együttesen elpanaszolta, hogy 28 kisgyereket ne m tudtak felvenni ebben a tanévben, mert nincs nekik óvodai hely. Ezért az esélyegyenlőségről szóló törvény legfontosabb feladata az kellene legyen, hogy kimondja, hogy márpedig az ilyen településeken, akárhonnan is, költségvetési forrásokbó l, de gyorsan óvodai férőhelyet kell biztosítani, mert különben ezek a gyerekek nem fognak oda eljutni. Tehát az óvodaépítés, az óvodateremtés, hozzáteszem, a bölcsődei férőhelyek biztosítása lenne az elsődleges feladat. De idetartozna az is, ami szintén h iányzik a törvényjavaslatból, hogy ezeknek az elgondolásoknak az érvényesülését is bizony ellenőrizni kellene. Önmagában az, hogy ahhoz kötik a szülők támogatását, hogy 75 százalékban részt vesznek az óvodai foglalkozáson, mondjuk, jó, de nem láttuk az elg ondolást arra nézve, hogy fog ez megvalósulni, hogy valóban az lesze ebből, amit a törvényalkotó szándéka kíván. Helytelennek tartjuk azt a felvetést, azt a javaslatot, hogy a további körzetesítésekkel, a halmozottan hátrányos helyzetűek arányszámának meg határozásával voltaképpen pótcselekvésként próbálják megint a rosszul értelmezett esélyegyenlőséget biztosítani, ezáltal túlzott bürokráciára kényszerítik mind az iskolát, mind az önkormányzatokat, és nem tekintik a folyamatokat. Némi túlzással szinte napo nta, de legalább hetente kéthárom olyan megkeresést kapok, amelyben azt panaszolják el a különböző kistelepülési iskolák, hogy milyen gondok származnak abból, hogy a létszámok a különböző évfolyamokon nem azonosak. Most éppen egy olyan levél van az asztal omon, ahol azt panaszolja az iskola igazgatója, hogy míg az 56. évfolyamon nem érik el a megfelelő létszámot, a többi évfolyamon elérik, ezzel együtt is nyilvánvalóan nem fogják tudni megúszni a kötelező körzetesítést, mert a törvényalkotó nem gondol arra , hogy egy iskolát csak többéves folyamatban lehet szemlélni, és nem pusztán számok alapján. Helytelenítjük az első évfolyam indításának a korlátozását is. Nemcsak azért, mert beavatkozás - ezért is, mert beavatkozás az iskola, illetve az önkormányzat jogk örébe , hanem azért is, mert megint a folyamatokra nincs tekintettel, továbbá sok olyan kisiskola megszüntetéséhez vezethet, amellyel több kárt okozunk, mint hasznot. Szívesen felolvasnék ebből a levélből, de az idő nem engedi meg, hogy teljesen felolvass am, inkább csak utalok rá, ahol arról szól az iskola igazgatója, hogy az ilyen összevont iskolák esetében bizony a jogalkotó nem figyelt arra, hogy a gyerekeknek lelke van, érzelmeik vannak, és számukra nemcsak az a fontos, hogy egyáltalán valahová iskoláb a járhassanak, hanem az, hogy milyen
