Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 21 (139. szám) - A vasúti szárnyvonalakon történő közösségi közlekedés fenntarthatóságával kapcsolatos döntések megalapozásához szükséges társadalmi és szakmai egyeztetések elvégzéséről, valamint a szükséges döntések előkészítéséről szóló országgyűlési határozati java... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1793 ezt megalapozó törvények majd megszületnek, és akkor tényleg felelősen lehet majd arról dönteni, hogy mi legyen ezekkel a vasúti mellékvonalakkal. Addig is, azt gondolom, azokat az előkészítő megbeszéléseket nem kötelező jelleggel azért folytat ni kell, amelyek az eddigiekben valamilyen formában elindultak. Ugyan kevés egyeztetési lehetőségünk volt, de bízom benne, hogy az elkövetkezendő időszakban mind az önkormányzatokat, a megyei önkormányzatokat, mind pedig a területfejlesztésért felelős megy ei tanácsokat majd be fogják vonni az egyeztetésekbe. Köszönöm. (Dr. Kovács Zoltán tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Fónagy Jánosé a szó. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Regionális vasutak Európában jól működne k, ott, ahol más az adórendszer, több helyi adó marad a tartományoknál, megyéknél, grófságoknál. (Dióssy Gábor: Nagyobbak a távolságok.) Évtizedek kellenek; ez a cél. Európában önmagában sehol nem eredményes a személyszállító vasút, minden felelős országba n a költségvetés 657075 százalékig közszolgáltatásként finanszíroz. Finanszíroz, mert nem vállalati ügynek tekinti, hanem alapvető társadalmi ügynek. A kötött pályás közlekedés, közlekedésbiztonság, környezetvédelem, fajlagos energiafelhasználás et ceter a tekintetében egyszerűen kedvezőbb, mint a mai Magyarországon még ön által is említetten irányadó motorizált közúti közlekedés. Amiről ma itt szó van, az az, hogy a jelenlegi, egyébként valóban elég elszomorító állapotot fenn tudjuke tartani addig, amíg ezeknek az úgy gondolom, egyikünk által sem vitatott társadalmi céloknak a megvalósítására lehetőség nyílik. Nem az a kérdés, hogy mennyit tudunk fejleszteni, és hogyan, hanem az, hogy rombolunke tovább, vagy megtartjuke az utánunk jövőknek legalább azt a hálózati méretet, ami mondjuk, ma még, 2008ban megvan. Mindnyájan tudjuk, hogy amire a szaktárca kimondta akár a felfüggesztést, akár a bezárást, azt hat hónap alatt lepusztítják. Ez a felelősség, és ez a tétje a mai beszélgetésünknek is. Köszönöm szépe n. (Dr. Kovács Zoltán és Bebes István tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Dióssy államtitkár úr két percre kért szót. DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Való ban jogos ez a gondolkodás, amelyet Fónagy János képviselő úr beszédéből vagy felszólalásából megismertünk, és nem is vitatom egyébként ennek az értékeit és azt az irányt, azt a jó szándékot, ami emögött valószínűleg meghúzódik. Ugyanakkor én azt gondolom - bár minden összehasonlítás sántít , hogy ez épp olyan, mint a megújuló energiák kérdése. Ki ne szeretné Magyarországon, hogy zöldenergiát használjunk minél nagyobb mértékben, akár teljes egészében olyan zöldenergiát, amely nem rombolja a környezetet, am ellyel együtt tudunk élni, és fenntartható hosszabb távon? Nincs rá megfelelő, elegendő pénzünk. Ezért én úgy gondolom, hogy csakúgy, ahogy a megújuló energiáknál, a vasútfejlesztésnél és akár az egészségügy fejlesztésénél is, de nem akarok más területekre természetesen elkalandozni, valamifajta olyan kompromisszumot kell kötni saját magunkkal, hogy melyek azok a társadalmilag egyébként indokolt értékek, amelyeket támogatni kell a mindenkori kormányzatnak, és mi az a finanszírozási határ egyébként, ameddig el lehet menni anélkül, hogy kifeszítenénk fölöslegesen, illetve megengedhetetlen mértékben a központi büdzsét. És ezért szeretnénk mi minden alkalmat megragadni, hogy ezeket a mellékvonalakat úgy fejlesszük, hogy ne csak kizárólag a központi büdzséből, ál talában az adófizetők pénzéből, hanem más forrásokból is tudjuk finanszírozni. De valószínűleg nem lehet a teljes mellékvonalat, a teljes mai hosszat olyan európai színvonalon finanszírozni, amit szeretnénk, hiszen annak viszont nincs értelme, hogy fönntar tsunk egy teljes
