Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
1655 Az a bérelem a meghatározó, amelyik is Hollandiában lehetővé teszi, hogy a nőknek nagyon nagy aránya másodállásban aktívan munkát vállaljon egy olyan fizetésért, ami másodállásban egy c saládi másod, sőt talán családfenntartó fizetésnek is alkalmas. Egyszerre vetődik fel a versenyképesség problémája, és egyszerre vetődik fel az aktivitás kérdése. Versenyképese az a gazdaság, ahol olyan magas bérek vannak, olyan magas bérköltségek a munk áltatók számára, ahol megéri aktívnak lenni még részmunkaidőben is magas bérért? Ördögi körnek tűnik. Természetesen egy Európába tartó Magyarország esetében mégiscsak ezt az utat ajánljuk. Azt az utat, amelyik is azt mondja, hogy magasabb aktivitási szint mellett, magasabb bérek mellett - mert akkor lehet európai módon élni - biztosítsuk a magasabb versenyképességet. Ez az út van. Ezért tehát helyes volna, hogy akkor, amikor a környezetünk, a szakmai környezetünk szinte ránk borítja azt a neoliberális kínál atot, miszerint is ha már nincs is túlélője a bérversenynek, mert olyan alacsonyak a bérek, akkor igazán versenyképes az ország, ezt, azt gondolom, feledni kell. Feledni kell, és jobb recepteket kell kínálni. Milyen jobb receptekre gondolok, amelyekben jel zem, hogy a Ház hál' istennek akkor, amikor ez a recept nem politikai vitában vetődött fel, hanem szakmai kérdésként, egyetértett. Ilyen például, idetartozik a romák foglalkoztatási ügye, hiszen hiába, hogy a többségi társadalom 6467 százalékos aktivitású , ha a romák körében 16 százalékos a foglalkoztatás. Mert erre van lehetőségük, erre van képességük, erre adatik meg regionálisan is a lehetőség. Magyarán akkor, amikor a romaintegráció programját itt a Házban az önök szavazatával is lényegében konszenzuss al - talán 2 tartózkodás volt a Házban - elfogadtuk, akkor letettük egy megoldás mellé a voksunkat; helyes volna, hogy akkor, amikor munkáról, tulajdonról, tudásról beszélünk, itt is letegyük ugyanezen megoldás mellé a voksunkat: itt egy nemzeti program, e gyüttműködésre kínálkozó esély, egyszer már elfogadtuk, tartsuk fenn ezt a megállapodásunkat. A második ugyanilyen: a szintén 2007 júniusában a parlamentben elfogadott rokkantrehabilitációs ügy. Miért? Azért, mert önök is tudják: a mintegy félmillió, ma ak tív korú rokkantnyugdíjas - aki dolgozhatna is, ha egészsége volna és ha lehetősége volna - közül mintegy 8 százaléknyi dolgozik bejelentett munkahelyen ma Magyarországon. Nyolc százalék! Miközben ugyanilyen egészségi állapotban lévő, ugyanilyen munkaidőal appal rendelkező országokban 3050 százalékuk. Elgondolkoztató, hogy mit kell tenni. Az elgondolkodás eredménye az a rehabilitációs program, amit a Ház fogadott el szintén ellenszavazat nélkül 2007 júniusában. Térjü nk vissza ezekhez az egyezségekhez! Ne nézzük, hogy ki tette a javaslatot! Valósítsuk meg ezeket, és akkor ez egy nemzeti program része lehet. Vagy egy harmadik; erről még nem született döntés, de ajánlom figyelmükbe. 2 millió olyan ember van ma Magyarorsz ágon, aki azért nem tud dolgozni, mert nincs végzettsége, képessége arra, hogy dolgozzon. 2 millióból 1 milliónál többen vannak, akik 50 év felettiek. Azt kívánni, hogy most álljatok neki tanulni, szerezzetek friss tudást; azt hiszem, hogy ebben kell egy e rős elkötelezettség, hogy ezt mondhassa az ember hittel, de azért e mögött a hit mögött az a reália kell hogy álljon, hogy csak egy szűk kör lesz ebből a körből képes arra, hogy valóban be is járja ezt az utat. De a másik 1 millió, kérem, az 50 év alattiak köréből származik, akinek nincs iskolai végzettsége valójában! Tudják, hogy mi az elhelyezkedési esélyük? Többször mondtuk már, de azért megismétlem. Míg egy diplomásnak 80 százalék az elhelyezkedési esélye, egy középfokú szakképzettnek 70, addig egy ilye n, végzettség nélküli embernek 2427 százalék között. Aztán ez egy országos átlag ráadásul! Ha olyan térségben van, amelyik depressziós, akkor ott aztán konkrétan nulla! Világos, hogy kétféle módon kell hozzáállni. Eddig mindig azt szoktuk mondani, munkaüg yi szakemberek azt szokták mondani, hogy képzés, képzés, képzés! Természetesen, úgy, ahogy a
