Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):
1647 a munkaerőpiacon, mint a képzetlenek. Egyetlen ponton kampányszerűen beavatkozva nem lehet a jelenlegi helyzeten változtatni, miként a kormányzati részprogramok is csak tűzoltásként hathatna k. Lényegében ezt fogalmazza meg az Állami Számvevőszék is egy, a múlt héten közzétett jelentésében. Idézem: “A makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza a források eredményes hasznosulását a foglalkoztatási helyzet alakulásában.” Pedig hazai és uniós pé nzekből 2004 és 2006 között a foglalkoztatás növelésére 261 milliárd forintot, álláskeresők, munkanélküliek támogatására pedig 250 milliárd forintot fordítottunk. Ma Magyarországon 3,1 millió ember rendelkezik jövedelemmel, ennyien tartanak el 10 milliót, és ennyi embernek a jövedelméből, járulékaiból, adóiból finanszírozza az ország azokat a szociális transzfereket, amelyeket mindannyian ismerünk. A közelmúltban számos konferencia foglalkozott a magyar gazdaság helyzetével, a lehetséges kitörési pontokkal. (13.40) Vezető közgazdászok és elemzőintézetek egyöntetű véleménye szerint a környező országokkal szemben az utóbbi időben elszenvedett versenyhátrányunk alapvető oka az élőmunkára rakódó közterhek magas szintjében keresendő. Tehát nem éri meg legálisan f oglalkoztatni. A járulékcsökkentésről. Bevallom őszintén, hogy a liberális gazdaságpolitikusok között is folyik egy vita arról, hogy adó- vagy járulékcsökkentés lehete a kiút, a kitörési pont. Én magam a járulékcsökkentés pártján állok, mert ha ezek a ter hek csökkennek, a legális foglalkoztatással több adófizető lenne. Két legyet üthetnénk egy csapásra: egyszerre lehetne a gazdaság kifehérítésén dolgozni, és több adófizetőt bevonni a munkapiacra. A kormányzati programra rátérve, az “Út a munkához” nevet vi seli. Több munkacíme volt ennek a programnak, és a program több mint 30 olyan intézkedési pontot tartalmaz, amelyeknek túlnyomó részével egyet tudunk érteni. Helyes, hogy minél szélesebb rétegeket kell bevonni a munka világába, ezáltal több lehet az adófiz ető, és kevesebb lehet a teher. Könnyen belátható, ha többen fizetnek adót, akkor kevesebb az egy főre jutó adóteher. Ha minél több embert tudunk bevonni a legális foglalkoztatásba, a szociálpolitikai kiadások terhei is csökkenhetnének. A szociálpolitikába n alapfogalom - és itt nézek Babák képviselőtársamra , hogy ne halat adj az éhezőnek, hanem hálót, és tanítsd meg halászni. Természetesen ez nem azt jelenti véleményem szerint, hogy a szociális segélyek megvonása lenne a cél. Aki nem képes, azt nem lehet munkára kényszeríteni. De aki képes a legális jövedelemszerzésre, azt ne hagyja a társadalom, hogy segélyekre, szociális transzferekre szorítkozzon. Ez stigmatizáló is lehet, hiszen a segélyezett, a segélyből élő kifejezések nem csupán lenézést és megvetés t közvetítenek, hanem valamiféle erkölcsi szempontból elítélő stigmát is ragasztanak mindazokra, akikről szólnak. Ezeket a stigmákat még tovább lehet erősíteni azzal, ha a tartósan munkanélküli, segélyekből élő embereket szembeállítjuk a keményen dolgozó, az adófizető, tehát a szóhasználatban erkölcsösnek és rendesnek lefestett állampolgárokkal. A legnagyobb tömegben ma olyan emberek esnek a fentebb jelzett kategóriába, akik alacsony iskolai végzettséggel, elavult vagy semmilyen szakismerettel nem rendelkez nek, akiket települési, egészségi, családi és más hátrányok sújtanak. Nem éri meg őket legálisan foglalkoztatni, hiszen a jelenlegi adminisztratív kötöttségek és elvonási szabályok mellett a mai fiskális környezetben nem túl magas produktivitással foglalko ztatható munkavállalók nem termelik meg a legális foglalkoztatásuk teljes költségét sem. A bérüket képesek megtermelni, ezért találnak munkát a feketegazdaságban, de a béren felüli költségeket és a munkavállalásukkal járó adminisztratív költségeket már nem . Hiszen éppen ez lenne a kormányzat feladata, épp az ilyen akadályok leküzdéséhez kell megfelelő szabályozási, fiskális és közszolgálati környezetet teremteni. Érje meg dolgozni! Legyen az a személyesen is kedvező, előnyökkel járó választási lehetőség, am iből a köznek, a társadalomnak is haszna van. Tisztelt Ház! Visszatérnék az OECDtanulmányra, amely kitér arra is, hogy a kormányzat az utóbbi időben sikereket ért el a foglalkoztatási ráta növelésére irányuló intézkedések terén. Ezeknek az intézkedéseknek a sikeréhez azonban elengedhetetlenül szükségesnek tartja egy foglalkoztatási
