Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak

2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ):

1646 Mihály közbeszólása.) Arról pedig, hogy gazdasági miniszterként milyen programot tudott

végrehajtani, jelentem, Magyarországon koalíciós korm

ány működik, amelyben a Szabad

Demokraták Szövetsége a kisebbik koalíciós párt, ugyanakkor soha nem rejtettük véka alá a

véleményünket. Az, hogy a kormány programjában a mi programunkból mennyit sikerült

megvalósítani, az egy másik kérdés. Visszatérve a ma

i vitanap címére: “Munka - tudás - tulajdon”, három különböző és mégis igen

összefüggő fogalomról van szó, a társadalom, az erősödő polgárság három fontos fogalmáról. Tudás:

a polgár a megszerzett tudása által válhat munkára képes, öngondoskodó és tudatos

tagjává a

társadalomnak. Munka: a megszerzett és versenyképes tudással szerezhet magának jó munkát,

munkahelyet. Tulajdon: a munkája ellenértékeként kapott béréből és megtakarításaiból juthat saját

tulajdonhoz. Így függnek össze ezek a fogalmak, és bár hár

om miniszter, illetve államtitkár úr adta

elő az expozét, azt gondolom, hogy nagyban összefüggő kérdésekről van szó. Egy mondatot engedjenek meg arról a kritikáról, ami itt az ellenzék részéről a vita elején

elhangzott. Nekem nem volt problémám letölteni a minisztérium honlapjáról ennek a programnak a

lényegét

(Babák Mihály: Melyiket?)

, és így tudtam felkészülni erre a mai vitanapra.

(Babák Mihály:

A szociális megvan.) Azt gondolom, hogy aki akarta, az el tudta érni az “Út a munkához” című

programot. Ma Mag

yarországon a gazdaság egyik legfojtogatóbb kínja a magas munkanélküliség és az

alacsony foglalkoztatottság. Az OECD múlt héten közzétett jelentése, melynek címe: “Reformok a

stabilitás és a fenntartható növekedés érdekében - OECDelképzelések Magyarország

ra”, tehát ezt a

címet viseli ez a tanulmány, ez is górcső alá veszi a foglalkoztatási helyzetképet Magyarországon. A

tanulmány hitet tesz a folyamatban lévő fiskális konszolidációs program mellett, és hangsúlyozza,

hogy az országnak égetően szüksége van a strukturális reformok véghez vitelére. Ez lehet a

felzárkózás záloga a fejlettebb OECDországokhoz. Az OECDről mint szervezetről, ugye, nem

mondható el, hogy a mai magyar közéleti terminológia alapján akár jobb, akár baloldali kötődésű

lenne; nemzetközi szervezet, olyan nagy tekintélyű nemzetközi szervezet, amely több hónapos

vizsgálódás után tette le a jelentését. Azt kell hogy mondjam, hogy a megállapításaival teljes

mértékben egyetértünk. Talán nem túlzás, ha azt mondom, olyan érzésem volt a jelentés

olvasása

közben, mintha a Szabad Demokraták Szövetsége programját olvastam volna. Nálunk, Magyarországon méltatlanul kevés szó esik arról, hogy a magyar gazdaság legsúlyosabb

problémája az Európai Unióban egyik legalacsonyabbnak számító foglalkoztatás. Mög

öttünk már

csak a sereghajtó Málta található. A magyar kormányzati és közgazdasági gondolkodás mégis az

egyensúlyteremtés, versenyképességnövelés, az infláció letörése, a konvergencia, illetve a

fenntartható növekedés körül forog. Ezek azonban mindmind ö

sszefüggenek az alacsony

foglalkoztatással. Ördögi kör alakult ki. Ha kevés a munkavállaló, akkor csak úgy tud elegendő

adóbevételt beszedni az állam, amennyiben túladóztatja a legális dolgozókat; ezzel csökken a

versenyképesség, és a magas közterhek miatt a legális foglalkoztatás még kevésbé éri meg mind a

vállalkozók, mind pedig a munkavállalók számára egyaránt. Az aktív népességnek több mint 40

százaléka nem vesz részt a hivatalos munkaerőpiacon. Ha az OECDországokat nézzük, akkor csak

Törökországban al

acsonyabb a foglalkoztatási szint, mint nálunk. Még egy szám, és aztán ígérem,

befejezem a számokkal való bombázást. Magyarországon a 15 és 64 év közötti korosztály tagjai alig

57,3 százalékának van hivatalos munkaviszonya. A foglalkoztatás növelése rendkí

vül összetett feladat. Amikor Tony Blairt 1997ben, még mint a

brit Munkáspárt miniszterelnökjelöltjét a foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseiről faggatták, akkor ez

volt a válasza: “leendő kormányom három prioritása: oktatás, oktatás, oktatás. Tehát ezzel azt mondta a leendő brit miniszterelnök, hogy a legjobb befektetés a jövőbe az oktatás. Így függ össze a

mai vitanapnak ez a két témája. Persze nem gondolom, hogy a mai magyarországi munkanélküliekből mind magasan iskolázott

szakembereket képezhetünk, de

a versenyképes tudással bírók sokkal előnyösebb helyzetben vannak