Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1622 Mégis hogy lehet ebből a csapdából kitörni? És mégis mi az oka annak, h ogy ebből a csapdából nem tudunk kitörni? Ennek egy olyan oka van, amiről nagyon keveset beszélünk, így mindnyájan, 386an, meg az előttünk lévő parlament, meg az az előtt lévő parlament, egészen 1990től elfogyasztott, fölélt, valamint, ami nélkül a siker szinte kizárt. Ezt úgy hívják, hogy társadalmi tőke. A társadalmi tőke szintje ma Magyarországon, ami leginkább a bizalomban testesíthető vagy fogható meg, az a nulla felé közelít. Ezért van az, hogy a politikai paletta egyik oldala azt hiszi, hogy az ő z sebében van a megoldás kulcsa, a másik oldala azt hiszi, hogy az ő zsebében van a megoldás kulcsa. Ilyen megoldások nincsenek - közös megoldások vannak. Minden sikeres európai uniós vagy európai ország azt bizonyítja, hogy összefogás nélkül, politikai kons zenzus nélkül nincs siker. (11.50) Addig, amíg a politika egyik oldalán munkálkodó szereplők minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy a megszorító intézkedéseket - ami egyébként szükségszerű, és ami helyett ők sem tudnának mást tenni - rövid távú politik ai célra használják fel, addig ez az ország nagyjából ott fog maradni, ahol van, de inkább lejjebb fog csúszni. Addig hiába vannak vitanapok, ez is egy szépen megkomponált vitanap, mindenki elmondja a magáét, és holnap úgy folytatjuk az életünket, mintha n em történt volna semmi. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy igazi, őszinte közmegegyezés nélkül, amikor a politikai elit úgy dönt, hogy nem a saját helyzetét akarja megoldani, hanem mondjuk, az ország problémáit szeretné felszámolni vagy szűkíteni, vagy cs ökkenteni, e nélkül a felismerés nélkül és az ezt követő cselekvés nélkül nincs esélyünk a felemelkedésre, a kilábalásra. A kérdés az, hogy mondjuk, ennek a mai vitanapnak lehete az a következménye, hogy mindegyikünk mélyen elgondolkodik magában, hogy mit csinált eddig rosszul, és mit kellene annak érdekében tenni, hogy valóban a problémák megoldására koncentráljunk. Van egy nagy tévedés még a mi fejeinkben. Azt hiszik politikustársaim, hogy amikor a közbizalmat mérik, illetve a közszereplők bizalmi indexé t, és a politikusok a legutolsó helyen vannak, az nem rájuk vonatkozik. Azt hiszi a mindenkori ellenzék, hogy az a kormánypártokra vonatkozik, és azt hiszik, hogy ők ez alól mentesek. Hát nem, ezek a mérések így egyben mérnek minket, mind a 386 embert, és mind a 386ról, függetlenül attól, hogy ellenzéki, függetlenül attól, hogy kormányoldalon vané, lesújtó az állampolgárok véleménye. Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a dolog helyreálljon, hogy a közbizalom emelkedjék? Mi az oka a bizalomvesztésnek? Mondok néhányat. A mindenkori kormányok költségvetési kényszer hatása alatt általában olyan adótörvényeket hoznak, amiről tudják, hogy azok nem vagy csak nagyon nehezen betarthatók. Ha valaki ezt betartja vállalkozóként, akkor vagy villámgyorsan tönkremegy , vagy hosszú ideig ingyen dolgozhat. Ilyen ember nagyon kevés van, ezért fordul elő, hogy Magyarországon roppant erős a feketegazdaság, egyes vélemények szerint a GDP 2530, sőt 40 százaléka a feketegazdaságban képződik. Ha ezt egy mondatba akarom foglaln i: a kormány hazudik, az állampolgár meg csal. Szükségképpen csal, mert nem tud mit tenni. Milyen egyszerű dolog lenne, mondjuk, nekünk és a kormánynak azt mondani, hogy kedves választópolgár vagy kedves állampolgár, mi holnaptól nem hazudunk, és csak beta rtható törvényeket hozunk. Tőled pedig elvárjuk, hogy légy olyan kedves, és azt tartsd be, mert nem minket, nem az államot csapod be, ha adót csalsz, hanem azt, aki adót fizet, annak a terheit növeled. Persze, ehhez kellene még valami. Mert azért micsoda d olog az, hogy a parlament nem tartja be azokat a törvényeket, amelyeket ő maga hoz?! Hivatkozott az államtitkár úr itt reggel a napirend előttiek során a múlt heti Transparency International bemutatkozóra vagy közös bizottsági ülésre, amelyen a költségveté si és az európai ügyek bizottsága együttesen vett részt. Megjelölték a magyar korrupció két legfontosabb forrását. Az egyik a párt- és kampányfinanszírozás. A mai napig nincs napirenden ez a kérdés, hogy a parlament ezt megoldja. Hogyan várható el az állam polgároktól a jogkövető magatartás, amikor itt hazudunk a szemükbe a kampányköltségek elszámolásánál? Aztán a második a közbeszerzés volt, az is megoldandó, de az az első lenne. Hitelét veszti az a politikai elit, vagy a tegnapi népszavazásügybéli
