Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1623 szavazá sunk, amikor arra hivatkoztak, hogy időközben megoldódtak ezek a kérdések, és nem kell feltenni népszavazásra. Mi oldódott meg? Például a párt- vagy a kampányfinanszírozás megoldódott? Vagy megoldódott a polgármesteri és képviselői összeférhetetlenség vagy a vagyonbevallások nyilvánossága? Nem oldódott meg nagyjából semmi. No, amíg ezeket a dolgokat nem tesszük rendbe, addig elég nagy a baj. A politikai elitnek azon kellene törni a fejét, hogy ezt a közbizalmat hogyan tudja helyreállítani, mert enélkül nem lesz siker. De miután megy az idő, a három témából én egy kicsit fordítva kezdeném, és javaslatokkal élnék, először az oktatásról. A munka és az oktatás szinte elválaszthatatlan egymástól. Az, hogy a magyar munkaerőpiaci helyzet olyan, amilyen, a foglalko ztatási ráta, az aktivitási ráta, a munkanélküliség, az jelentős részben az oktatás hiányosságaira vezethető vissza. Azt hiszem, hogy ezzel nem mondok újat, mert ezt itt mindenki elmondta előttem. A miniszter úr volt olyan kedves, és jó két héttel ezelőtt személyes találkozóra invitált minket, és gondolom, a többi párt képviselőit is, és ott ismertette velünk azt a körülbelül 150 milliárdos pluszcsomagot, amiből az oktatás helyzetét javítani akarják. Azt gondoljuk, hogy a közelítés, ahogy ehhez az ügyhöz fo gtak, nem rossz. Mi csak javaslatokat szeretnénk tenni, hogy hogyan lehetne ezt jobbá tenné. Két konkrét dolgot ismételnék meg itt a nyilvánosság előtt, a parlament nyilvánossága előtt; ott is elmondtuk, írásban is elő fogjuk terjeszteni. Nem akarunk reformot, mert a reform szó lejáratódott. A reformról mindenki azt hiszi, hogy az egy egy nap alatt vagy nagyon rövid időhatár alatt végigvitt cselekvéssorozat, amitől holnapra megváltozik az életünk. Ilyen nincs. Apró részletekbe kell belenyúl ni. Szerintünk az oktatás egyik nagyon jelentős és nagyon lényeges hibája a pedagógusképzés. A mi ismereteink és az adatok szerint több mint 11 ezer pedagógust képzünk évente, és ezek közül mindösszesen olyan 2500ra van szükség, 3000re talán minden eszte ndőben. Ennek ellenére pedagógushiány van bizonyos szakterületeken. A miniszter úr ott is elmondta, itt a parlamentben is elmondta, hogy a kezdő pedagógusokat jelentős összeggel akarják támogatni a pályán maradás elősegítése érdekében. Mi ezt megfordítanán k. Mi azt mondjuk, hogy ezt a pénzt fordítsuk másra. Először is ezt a rendkívül magas létszámot, ami a képzést illeti, szűkítsük le 40004500ra, de lehet adatok alapján azon gondolkodni, hogy ez mennyi legyen. Emeljük meg a felvételi ponthatárt, és a beke rült hallgatók jelentős, kiemelt ösztöndíjrendszer kedvezményezettjei legyenek. Tulajdonképpen arról van szó, hogy hosszú évtizedek után teremtsük meg a pedagóguspálya társadalmi elismertségét vagy társadalmi presztízsét. Azt hiszem, hogy itt lehet a legha tékonyabban beavatkozni ebbe az egész folyamatba. Ha azok nem kellően képzettek, akikre a gyermekeinket meg a jövőnket bízzuk, akkor bizony a remény nem lehet túl erős bennünk, hogy ez egy hatékony és eredményes folyamat lehet. A másik pedig az, hogy a ped agógusasszisztens intézményét vezessük be, tehát segítsük, vegyük le azokat a terheket a pedagógusok válláról, amelyek többek között azért rakódnak rájuk, mert sajnos a családok egy jelentős része sincs már abban a helyzetben, hogy a funkcióit, a család al apvető funkcióit ellássa. Egy jelentős része átterhelődik ennek az iskolára; talán ez az új intézményrendszer ennek a helyzetnek a megoldását segítené, és talán azt is, hogy mindenféle adatok vannak, például a szülőiskola találkozás rendkívül alacsony - n övelni kellene a család és az iskola kapcsolatát, ez az intézményrendszer erre jó lenne. S hogy hogyan lehet jó lehetőségekkel rosszul élni: azért az egy megdöbbentő adat, hogy 2010ben Norvégiát követően Európában mi leszünk a másodikak abban a tekintetbe n, hogy a diplomások létszámarányos száma hogyan alakul. Nálunk lesz Európában a létszámunkhoz képest a legtöbb diplomás, legalábbis a második helyen leszünk Norvégia után, aztán például ez a magyar gazdaság teljesítőképességében hol mutatkozik meg? Tudom, hogy ez inkább hosszú távú eredményt fog hozni, de a munkaerőpiac helyzete azt mutatja, hogy nem egészen piacképes annak a képzésnek a végeredménye, amelyet a magyar felsőoktatási rendszer produkálni képes. Ennyit talán az oktatásról, és engedjék meg, hog y áttérjek a tulajdonra.
