Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1614 gazdasági bajai felszámolásának lehetőségét. Mondom azt, hogy a problémákat nagyjából a helyén igyekszik tapintani az ellenzék, de megoldásai nincsenek rá. Ebből a sorból is kilógott ma Révész Máriusz, akinek egyrészt komoly szövegértési problé mái voltak az oktatásiképzési programmal kapcsolatban, másrészt meg úgy tűnik nekem, mintha a képviselő úrnál elakadt volna a tű ott, amikor még annak idején nyilván a Fidesz szóvivőjeként az MSZPt és a kormányt alázó mondatfüzéreket kellett papírra vetn ie, hiszen hogyha véletlenül egy minősítés a beszédében nem sikerült volna elég keményre, akkor a képviselő úr kijavította magát, és egy sokkal brutálisabb jelzővel próbálta kifejezni egyet nem értését a kormánnyal. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekkel szemb en mi, liberális politikusok azt gondoljuk, azért ülünk itt a parlamentben, hogy amikor 2010ben a képviseletet átadjuk utódjainknak, jobb állapotban legyen az ország, mint 2006ban volt, amikor átvettük elődeinktől. (11.10) A megbízást a választóinktól ka ptuk, az aktív adófizetőktől - akiknek pénzéből üzemeltetjük az állam valamennyi funkcióját - és az inaktívaktól, akiknek a számláját az államnak kell állnia. (Márton Attila közbeszól.) Az aktívak magasabb jövedelmeket, az inaktívak több és igazságosabb tá mogatást szeretnének. Pusztán politikai jóakaratból viszont nem lehet, hitelből pedig nem szabad több pénzt osztani. Mi 386an itt a parlamentben tudjuk, hogy a pénz a polgárainknak csak úgy lehetséges, ha a gazdaság ezt kitermeli. Ezt hívják gazdasági növ ekedésnek. A jelenlegi adórendszerünk, tisztelt képviselőtársaim, igazságtalan és növekedésellenes, egyszerre ellensége a versenyképességnek és a szolidaritásnak. Az utóbbi években a magyar gazdaság ilyen adórendszer mellett képtelen volt növelni a munkahe lyek számát. Hiába állunk jobban autópályákban vagy a munkaerő minőségében, a növekedés vészesen lelassult, mindössze harmadanegyede a versenytársainkénak. Az utóbbi két évben a versenyképességünk minden nemzetközi összehasonlításban romlott, a nemzetközi befektetők és a magyar vállalkozók bizalma megroppant. Ilyen adórendszerrel a remélt felzárkózás helyett csak lemaradhatunk, és a KGST egykori legvidámabb barakkjából az Európai Unió egyik legszomorúbb történetévé válhatunk. Ezt pedig csak úgy akadályozha tjuk meg, ha a foglalkoztatás bővítésénél a realitás talaján maradunk, és bele merünk vágni egy adóreformba, ami mára elkerülhetetlen. Talán ki lehetne még húzni egy ideig ugyanezzel a rendszerrel, talán akár 2010ig is, amikor jönnek a választások, csak e zért tízszeres árat fizetne Magyarország. Nézzük meg először a vita napirendjéhez kapcsolódóan, hogyan lehetne a foglalkoztatást bővíteni! Nézzük meg, hogy melyek azok a tévhitek, amelyek alapvetően meghatározzák a munkanélküliségről szóló közbeszédet! A m ai magyar közéletben sokan tesznek úgy, mintha leginkább a nanotechnikai mérnökök lennének azok, akiknek nincsen munkájuk, márpedig ez egyáltalán nem így van. A legnagyobb tömegben ma olyan emberek esnek ebbe a kategóriába, akik alacsony iskolai végzettség gel, elavult vagy semmilyen szakértelemmel nem rendelkeznek, akiket települési, egészségi, családi és más hátrányok sújtanak. Érdemes megfigyelni azokat a statisztikákat, amelyek mutatják, hogy a legfelsőbb és a közepes végzettségűek között Magyarországon a foglalkoztatás aránya az OECDátlag közepe körül van, viszont az alacsony képzettségűek között lényegesen elmaradunk a velünk összehasonlítható országok adataitól. A második tévhit, hogy a munkanélküliséget úgy lehet hatékonyan csökkenteni, ha a jelenleg i munkanélküliekből a kutatásfejlesztésben dolgozó csúcsmunkásokat faragunk. Essünk vissza a realitások talajára! Nem lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy minden tehetséges munkásemberből banki menedzsert, cégvezetőt vagy szakosztályvezetőt lehet faragni . (TataiTóth András közbeszól.) Ha valaki így gondolkozik, az vagy nem látja át a helyzetet, vagy a szavazatok érdekében hazudik.
