Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - „Munka - tudás - tulajdon” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1615 A cél, hogy azok, akiknek jelenleg nincsen semmiféle jövedelmük, a segélyeken kívül munkalehetőséghez jussanak. Kik ők? Mint mondtam, általában alacsony társadalmi rétegből származó, iskolázatlan emberek. Ma Magyarországon lenézik őket, a legjobban érintett cigányságot pedig sajnos mély megvetés sújtja. Ennek véget kell vetni, és meg kell nyitni az utat a munkáltatásuk, képzésük felé. Ne ferdítsük, és ne is fessük rózsaszínre a helyzetet! Ezek az állások leginkább képzettséget nem igénylő fizikai munkák, amelyek rossz időbeosztással járnak. De pénzt lehet velük keresni, kapcsolatokhoz, jobb munkák felé megnyíló perspektívákhoz le het jutni általuk. E munkahelyek megteremtésével a korábbi munkanélküli elindulhat fölfelé az úton, és arra is van esélye, hogy képezze magát. De ehhez is gazdasági növekedés kell. Azok az országok, amelyek sikeresen pörgették fel a gazdaságukat és munkaer őpiacaikat - így a skandináv országok, Hollandia, az Egyesült Királyság vagy Írország , szintén ugyanezt tették. A jelenlegi munkanélküliekre tehát nem a jóléti rendszer potyautas haszonélvezőiként kell tekinteni, hanem mint a jövő dolgozóira, legyen akár iskolázatlan, akár szakismerettel nem rendelkező állampolgár. Mielőtt továbbmennénk, érdemes egy újabb tabun eltöprengenünk. Arról van szó, hogy vajon miért nem jelennek meg sem a statisztikákban, sem a foglalkoztatási programokban azok, akikről részben b eszélünk. Miért nem esik soha szó a munkaerőpiaci elemzésekben és foglalkoztatáspolitikai programokban virágárusokról, műkörömépítőkről, büfésekről, pizzafutárokról, biciklis kézbesítőkről? Egyszerűen azért, mert senkinek nem érdeke legálisan foglalkoztat ni őket. Túl magasak az adók, túl nagy a bürokrácia, túl szigorúak az adminisztratív szabályok. (Kontur Pál: Ki van kormányon?) Így aztán, hiszen pizzafutárra és biciklis kézbesítőre, virágárusra nyilvánvalóan szükség van, nagyrészt illegálisan, feketén do lgoznak ezek az emberek. (Kontur Pál: Ti vagytok a felelősek!) De túl gyakran a kínálati oldalon is erősek a munkavállalást visszatartó fékek. Ilyen helyzet lehet az, amikor még a jelenlegi szánalmasan alacsony segély is több annál, mint amit részfoglalkoz ásban, részbérként legálisan meg lehetne keresni. Ilyen helyzet az is, amikor a munkába járás mint életforma, sokkal költségesebb annál, mint amennyivel több pénzt lehet munkával megkeresni a segélynél; például, ha túl magas a bejárás költsége. Ilyen helyz et lehet az is, amikor a munkába állás kezdeti időszaka túl nagy, megfizethetetlen egyszeri beruházással járna; például, ha nincs pénze arra valakinek, hogy más városban lakást béreljen. És ilyen helyzet lehet az is, amikor a munkába állás reményteli bizon ytalanságait valaki elviselhetetlenebbnek tartja a reménytelen segélyezés biztonságánál. Például, ha úgy érzi, hogy a próbaidő alatti elbocsátása esetén több hónapos utánajárással sem szerezheti vissza korábbi jogosultságait. Tisztelt Országgyűlés! A kormá nyzati megnyilatkozásokból inkább az a törekvés olvasható ki, hogy az embereket lehetőleg még érdekeik és akaratuk ellenére is kényszeríteni kellene a munkára. A munkára ösztönzés ilyen felvetésben részben a segélyek leszorítását, részben a szankciók kibőv ítését és mélyítését jelenti. Ez akár elborzasztó távlatokat is nyithat. A segélyek leszorítása kizárólag azt eredményezi, hogy a segélyből élők megjelenése, tájékozottsága, életformája egyre távolabb viszi őket a munka lehetőségétől. A szabad demokraták s zerint szociálisan érzéketlen az a politika, ami engedélyezi, hogy magas jövedelem mellett is igénybe vegyenek magasabb nyugdíjat vagy anyasági támogatást a szegények, a foglalkoztatásból kikerültek, a versenyből kiszorultak kárára. Nem az a megoldás, hogy a segélyeket csökkentjük, hanem az, hogy a magas jövedelmű, nagy befolyással és jó érdekképviseleti pozíciókkal rendelkező csoportok jóléti támogatásaira kérdezünk rá. A rászorultakat kell támogatni, nem azokat elsősorban, akik a mostani jómódú kedvezmén yezettek. Tudjuk, ez sok érdeksérelemmel jár, és a miniszterelnök úr mostanában nem híve a sérelemmel is járó változtatásoknak; még akkor sem, ha ezek - mindannyian tudjuk - az ország érdekeit szolgálnák.
