Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 14 (137. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A tűzoltó-egyesületekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter:
1575 tűzoltószervezetekhez hasonlóan, és mindenki mással egyet értek, aki ezt ilyenformán a legkülönbözőbb hőfokon ma itt megfogalmazta. Ne szégyenlősködjünk! Ha le tudjuk írni azt, hogy önkéntes tűzoltóság, ha le tudjuk írni, és ki tudjuk mondani, hogy önkéntes tűzoltó, akkor továbbra is merjük és akarjuk vállalni az önkéntes tűzoltóegyesület nevet is. Hogy a törvényjavaslat készítőiben is ott munkált, legalábbis tudat alatt ez az önkéntes tűzoltóegyesület kifejezés, bizonyítja, hogy miközben szisztematikusan kiirtották ezt a szót az előterjesztésből, két esetben ot t maradt az önkéntes tűzoltóegyesületi kifejezés. Nézzük csak meg, ott van a 8. § (1) bekezdésében, ahol azt írja az 1. pontban, hogy “az együttműködési megállapodásban rögzíteni kell a tűzoltóság részéről … szakmai továbbképzés, gyakorlat szervezését az önkéntes tűzoltóegyesület részére”. Ha egyszer bent lehetett, kétszer bent lehetett, miért ne lehetne bent valamennyi esetben? Vagy ott van a 4. fejezet címében nagy betűkkel, amely így hangzik: “Az önkéntes tűzoltóegyesületek működési és fejlesztési fel tételrendszere”, majd az alatta lévő egyetlen kétsoros kis szakaszban már szégyenlősen törölték belőle az “önkéntes” szót, és már csak a “tűzoltóegyesület” kifejezés marad meg. Én ezt, őszintén szólva, nem tartom szerencsésnek. Mindenképpen a teljes érték ű, történelmi tradícióval rendelkező név megőrzését támogatnám. Legyen ez általános nemcsak ebben a készülő törvényjavaslatban, hanem a mindennapok sorában is. Tiszteljük meg ezzel azokat, akik nem kérnek, hanem adnak a mindennapok során. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.) (19.10) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Lamperth Mónika miniszter asszonynak, MSZP. DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Ú r! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A miniszteri helyről mondom el ezt a hozzászólást, bár ezt országgyűlési képviselői hozzászólásnak szánom. De a miniszter országgyűlési képviselőknek nincs külön helyük itt a parlamentben, tehát adja magát ez a hely. Bár hozzáteszem azt is, hogy miközben ennek a témának az ágazati felelőssége egészen világosan az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál van, a civil szervezetek horizontális felelőssége annál a tárcánál, amit én irányítok. Tehát akár országgy űlési képviselőként, akár a kormány tagjaként mondom el ezt a hozzászólást, mindenképpen azzal a mondattal szeretném kezdeni, hogy támogatom ennek a törvénynek a megalkotását. Támogatom, még akkor is, hogyha szemmel láthatóan vannak itt nyitott kérdések, a melyeket az elkövetkezendő időszakban - a vitában - így vagy úgy, de valamilyen módon le kell zárni, és pontot kell tenni a végére. Itt a hozzászólásokból is kiderült, az előterjesztő és egy fél mondat erejéig Ujhelyi István államtitkár úr is utalt rá - és itt csak egy rövid kitérőt tennék: az államtitkár úr a kormány ülésén és más fórumokon is nagyon sokat tett azért, hogy ez az előterjesztés idekerülhessen a parlament elé, ami mutatja a felelős ágazati tárca elkötelezettségét az ügy mellett; de visszakany arodva az eredeti gondolathoz , az előkészítő munka során nagy vita volt arról, hogy kelle, szabade azon törvények sorát gyarapítani, amelyek egyegy társadalmi szervezetről szólnak, adnak felhatalmazást és keretet bizonyos tevékenységre. Én azt az érve t szeretném megerősíteni, és szeretném az érvekkel meggyengíteni azok álláspontját, akik azt mondják, hogy ez mint jogi produktum, mint törvény nem bír elég tartalommal, és nem elég tartalmas maga a szabályozási kör. Mert ha visszaemlékeznek arra, hogy a V öröskeresztről szóló törvény, a polgárőregyesületekről szóló törvény - mint keret - milyen lendületet adott a tartalmi tevékenységnek, akkor, azt gondolom, jó lelkiismerettel hozhatja meg ezt a döntést az Országgyűlés, és nyomhatja meg minden képviselő az igen gombot. Mert az a tevékenység, amit a tűzoltóegyesületek végeznek, annak a társadalmi hasznossága nemhogy nem
