Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 8 (136. szám) - Jelentés az atomenergia 2005. és 2006. évi hazai alkalmazásának biztonságáról, valamint az atomenergia 2005. és 2006. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH FERENC (Fidesz):
1466 E tevékenység áldá sos volta ellenére, a potenciális kockázatokra tekintettel csak nagy gondossággal, körültekintően folytatható. Ebben az összefüggésben kell értékelni a nukleáris energia alkalmazásának biztonságáról szóló jelentést, hiszen a biztonság a nukleáris energia a lkalmazásának megkerülhetetlen feltétele. Ezt a jelentést a Paks és környéke választókerület képviselőjeként s mint az erőmű szomszédságában élő polgár rendkívül fontosnak tartom. Véleményem a gonddal együtt élő véleménye, mert együtt örülhetek és aggódhat ok mindazokkal, akiken az atomerőmű biztonsága múlik, és azokkal is, akiket ez a leginkább érint. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ebben az országban valahogy mindenki érintett, s legkevésbé potenciális veszély által, hanem nap mint nap, amikor felkapc solja a villanyt. Elsőrendű közösségi kérdésről van tehát most szó. Nincs szükség arra, hogy leltárszerűen, pontról pontra elemezzük a jelentésben foglaltakat. A jelentés a nukleáris energetikai iparág és a nukleáris technikai területen működő több intézmé ny bonyolult tevékenységét mutatja be részletesen és tárgyilagosan. Mindenekelőtt a Paksi Atomerőmű biztonságát kell kiemelni, de fontos minden létesítménynek a biztonsága: a budapesti kutatóreaktoré, az oktatóreaktoré, a kiégett kazetták átmeneti tárolójá é egyaránt. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A jelentés teljességét nem vitatva a nukleáris energia alkalmazásának, biztonságának néhány fontos aspektusára felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Tudjuk, hogy h azánkban a nukleáris energia alkalmazása 20052006ban a törvényeknek megfelelően és hála istennek eseménymentesen történt, és ma is így történik. (11.00) Ez nem jelenti azt, hogy most gyorsan el kell felednünk. Nálunk is bekövetkezhetett olyan súlyos esem ény, amely minden érintettnek, a környezetnek, az egész társadalomnak tanulságul szolgált. A Paksi Atomerőműben a közelmúltban megtörtént a 2003. évi súlyos üzemzavar következményeinek elhárítása, a normális üzemi körülményeknek a helyreállítása. Ez a sike r sem teszi meg nem történtté a megtörténteket, s a tanulságokat nem szabad feledni. Ezzel együtt örülhetünk a helyreállítás sikerének, és el kell ismerni annak értékét. A tanulságok kapcsán újból hangsúlyoznunk kell, a biztonságot csak a megfelelő törvény i keretek között végzett, magas színvonalú szakmai munka garantálja. S ezen a ponton már nehéz elvonatkoztatni az aktuálpolitikai összefüggésektől, hiszen a kiszámíthatatlan változások korát éljük ma Magyarországon. A nukleá ris energia, a nukleáris technika nem lehet tárgya pillanatnyi érdekeknek, hirtelen támadt ötleteknek, kiválónak tartott, de a gyakorlatban nem minősített tudású, tapasztalattal nem rendelkező személyeknek. A nukleáris energia alkalmazása megköveteli a tud ásra, szakértelemre épülő kiszámíthatóságot, stabilitást. Ez természetesen nem jelent változatlanságot sem a törvényi szabályozásban, sem a gyakorlatban, sem a szervezeti keretekben, sem a végrehajtók személyében, de mindenképp jelenti a megfontoltságot, a szisztematikus építkezést, a folyamatosságot minden területen. Ezt kell szem előtt tartani a kormánynak, amikor a villamosenergiaiparág átalakítása módosítja, meghatározza a kereteket, a feltételeket, a szervezetet és a személyeket, amelyektől együttesen elvárható, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságosan üzemeljen. Tisztelt Képviselőtársaim! A biztonság csak kisebb részben műszaki, tudományos, technikai kérdés. Minden eddigi tapasztalat azt mutatja, a biztonság letéteményese az ember, a biztonsági kultúra pe dig nem más és nem lehet más, mint az erkölcs, a mások iránt érzett felelősség, párosulva a szakmai kultúrával. Addig, amíg a nukleáris energia alkalmazói - legyen szó ipari sugárforrásokról vagy az atomerőműről - megfelelnek ennek a feltételnek, nyugodtak lehetünk. Joggal aggódhatunk viszont, ha bárki is feljogosítva érezheti magát ebben az országban, hogy a felelős szakembereket felülbírálja, befolyásolhatja őket a biztonságot érintő dolgaikban. Ezt bátran állíthatom, hiszen több mint két évtizede követhe tem az eseményeket Pakson és az egész nukleáris iparágban, és ismerem a szereplőket is.
