Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 8 (136. szám) - Jelentés az atomenergia 2005. és 2006. évi hazai alkalmazásának biztonságáról, valamint az atomenergia 2005. és 2006. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH FERENC (Fidesz):
1467 Ha a társadalom érdekeit tekintve létfontosságú a nukleáris energia alkalmazása, s a nukleáris biztonság meghatározója a magasan kvalifikált, felelősséggel bíró szakemb er, akkor mindennek az alapja a megfelelő oktatás. A nukleáris energia alkalmazása terén olyan szakmakultúra létezik hazánkban, amely ellentétben számos területtel, az elmúlt évek során nem sorvadt, nem gyengült, hanem megerősödött, és komoly nemzetközi el ismerést vívott ki magának. Ebben az üzemeltetők és az ipari, hatósági, kutatói intézményrendszer szakemberei egyaránt kivették a részüket. Ezt a kutatói, oktatói kapacitást és az egész felsőfokú szakoktatást fenntartani és fejleszteni kötelessége a minden kori kormányoknak. Ez nem csak és nem elsősorban iparági feladat, és nem függhet pillanatnyi konjunkturális szempontoktól. Hosszú távon szükség van erre a szaktudásra, kutatófejlesztő és műszaki kapacitásra. Ebből a szempontból fontos például, hogy a műeg yetemi oktatóreaktor megfelelő technikai színvonalon működhessen, hiszen magas szintű oktatás nélkül nehezen képzelhető el, hogy az ország képes lesz alkotó módon hozzájárulni a klímavédelemhez, az energiapolitika megvalósításához. Tisztelt Ház! A biztonsá g humán feltételeire különös figyelmet kell fordítania az Országgyűlésnek, s ugyanilyen fontos a nukleáris biztonság szabályozása is. A hatályos nukleáris biztonsági szabályozás alapvetően korszerű és összhangban van a nemzetközi elvárásokkal. Ez a szabály ozás megfelel a pillanatnyi helyzetnek, amit alapvetően az jellemez, hogy a létesítmények legtöbbje már jó ideje működik. Ám a jelen helyzetben is helye van bizonyos korszerűsítésnek, sőt a jövőt tekintve bizonyosan határozottabb továbblépésre is szükség l esz. A nukleáris biztonság szabályozása a tudomány fejlődésével és az üzemeltetési tapasztalatok gyarapodásával, de különösen a társadalmi érdekek védelmének szigorodásával rendszeres módosítás, korszerűsítés tárgya. Ez látszik a jelentésből is, hiszen a k özelmúltban, 2005ben megújították a nukleáris biztonsági szabályzatokat, s most folyik azok soros korszerűsítése. Sajnálatos, hogy az atomenergia alkalmazásának nem minden aspektusát szabályozza ilyen részletesen a kormány, illetve a felelős tárcák és a h atóságok. A tisztelt Ház különös figyelmét igényli az 1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról. A törvényből rendkívüli körültekintés és óvatosság olvasható ki, amelyben tetten érhetők a már a törvény kibocsátásakor is túlhaladott ismeretek és technológia i fejlettségi színvonal, s a lakossági félelmek. Az elmúlt két évtized alatt a nukleáris energia alkalmazása terén jelentős fejlődés történt, amit az atomtörvény szintjén is figyelembe kellene venni, ugyanakkor ez már jó ideje várat magára. A követelmények fejlődését következetesen érvényesíteni kell, nemcsak az atomtörvényben és a hozzá kapcsolódó alacsonyabb szintű szabályozásban, hanem minden olyan törvényben és rendeletben, amely a nukleáris energia alkalmazását érinti, a környezetvédelmi, vízgazdálkodá si, építési törvényekben, s a hozzájuk kapcsolódó rendeletekben. Az egyes törvények és kapcsolódó rendeleteik szerinti eljárások különkülön definiáltak, de az egyes eljárások közötti kapcsolat nehezen értelmezhető. Ezért a különböző törvények alapján végz ett hatósági munka összhangját javítani célszerű, megszüntetve a felesleges párhuzamosságokat, s a szakhatóságok részvételét az eljárásokban pontosan meg kell határozni. Mindezt a jelenlegi helyzet és a tendenciák összefüggésében kell értelmezni, mert még ennek is van aktuálpolitikai vonatkozása. A nukleáris energia alkalmazásának szabályozása és hatósági felügyelete hazánkban megosztott számos tárca, hatóság, intézmény között. Ennek számos előnye van, de vannak kétségkívül hátrányai is, amelyek kritikussá válhatnak, főleg ha az a törekvés, hogy az állam, az intézményrendszer egyre karcsúbb legyen. A nukleáris biztonsággal összefüggő hatósági munka, ahogy az a jelentésből is kitűnik, rendkívül tudásigényes. Ezt a szakmai kompetenciát egy osztott rendszerben igen nehéz és igen drága fenntartani. Az osztott hatósági rendszer harmóniája a jelenlegi tapasztalatok szerint messze nem teljes. Az autarkiára való törekvés nyilvánul meg a törvények alkalmazóiban és rendeleteikben. Nem tartható egy, a jelenleginél össze tettebb engedélyezési eljárásban, hogy például a környezetvédelmi törvény alkalmazása során a nukleáris biztonság kérdését úgy vizsgálják, mintha azt az atomtörvény
