Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 8 (136. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz):
1449 jogi védelem nem lehet eredményes akkor, h a nem áll mögötte a civil társadalom, a magyar társadalom támogatása, ha nem nyilvánul meg az a típusú demokrata szellem, amely személyes feladatvállalással, arcát adva is fellép a szélsőségek, a kirekesztés, a rasszizmus ellen. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban, valamint a kormány tagjai részéről.) ELNÖK (Harrach Péter) : A Fidesz részéről Lezsák Sándor frakcióvezetőhelyettes úr kért szót napirend előtt, amelynek címe: “A neoliberális politika következményeiről”. LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz) : Kös zönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Halálának évfordulóján ma Csengey Dénesre emlékezünk. A pilvaxos márciusi ifjak és a Corvin közi srácok egyik utódára, akinek adatott elegendő történelmi ismeret, hogy kézrátétellel a sajtó nem lesz szabad, és a benz ines palackok is csak ideigóráig képesek feltartóztatni a megszálló katonákat, tankokat és hazai zsoldosokat. “Európába, de mindahányan!” - mondta Csengey, immár lassan két évtizede. És most, amikor Európában vagyunk, és mindahányan, akkor megborzad bennü nk a valóság, mert tizennyolc esztendővel ezelőtt, az illúzióktól is megszabadulva, vajon gondolhattuke, hogy a baloldalinak és liberálisnak címkézett politika milyen fokú rombolásra lesz képes hitben, közösségben, erkölcsben, társadalomban, művelődésben, gazdaságban, szinte az élet minden területén. Amióta az SZDSZ az MSZPvel kötött koalíciós alku keretében megkaparintotta az oktatás, a kulturális élet és az egészségügy állami irányító központjait, azóta liberális politika címén e területeken olyan mélyr e süllyesztette a közállapotokat, amilyen mélyre eddig még soha nem süllyedt, még a Kádárrendszerben sem. Tegnap a napirend előtti ellenzéki felszólalásokban is érzékelhettük, hogy például az iskola világában milyen drámai tünetek, történések jelzik az MS ZPSZDSZkoalíció teljes csődjét. Jelzik, hogy a politikai szélsőség rémuralma hogyan rombolja le az iskola, a pedagógus hitelét, hogyan züllesztették a parttalan pedagógiai kísérletezések színterévé az oktatási intézményeket. Gyökeresen szakítottak az éve zredes értékelvű pedagógiai hagyományokkal, a közoktatási törvény módosításával pedig olyan neoliberális szemléletet erőltettek az iskola világára, amely akadályozza a pedagógusok szakmai tevékenységét, a munkájuk során megalázza, a konfliktusokban pedig m agukra hagyja őket. Az iskolák többségét bizonytalanság zaklatja, gyöngíti. A kisebb és nagyobb városokban az élet- és vagyonképes iskolák is sorvadoznak, mert mindenütt az átszervezés, az összevonás, a bezárás réme fenyeget. A neoliberális farkastörvények nek kiszolgáltatott óvodák, iskolák sorsa a falvakban még nehezebb. Közismert, hogy az “Élőlánc a kisiskolákért” társadalmi mozgalom november óta megyei konzultációkat, állapotfelmérést, műhelymunkát, országos konferenciát, több száz kilométeren váltófutás t szervezett, “Éljen a falusi iskola” címmel sikeres pályázatot hirdetett, és képes volt szakemberek és szülők ezreinek a gondolatait is mozgósítani. (9.40) A híradások szerint az iskolamentő országos akciósorozat szervezői, valamint az Oktatási Minisztéri um között a napokban a koalíciós szakadással szinte egy időben érdemi párbeszéd is kezdődött. Úgy tűnik, hogy a szaktárca hajlandó a kiegészítő támogatások folyósításának átalakítására, és ez a jövőben tagintézmények százait mentheti meg. Kedvező változást hozhat az is, hogy már nem erőltetik a tanulók utaztatását, és csökkent a szaktárca ellenállása az összevont tanulócsoportok kialakításával szemben. Az “Élőlánc a kisiskolákért” mozgalom szervezői, vezetői több száz iskola tapasztalatát, javaslatát és rem ényét viszik magukkal a szaktárcával történő további egyeztető megbeszélésekre. Mondják sokan, már a hivatásos elemzők is, hogy a koalíciós szakadás nem más, mint új illúzió, új csapda, az SZDSZ erős marad, a parlamenti matematika miatt az MSZP pedig továb bra is kiszolgáltatott helyzetben van, ezért érdemi változásra a tanügy területén nincs esély.
