Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - Dr. Lázár János (Fidesz) - az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez - “Sok a duma, kevés a tett, avagy megint lufit ereget a kormány?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
57 DR. GÖNCZ KI NGA külügyminiszter : Akkor azért még elmondanám, ha van némi időm, hogy Magyarországnak nagyon nagy szerepe volt abban, hogy kishatárforgalmi átlépési lehetőség egyáltalán legyen, és bekerüljön az uniós jogszabályok közé. Ez nem létezett korábban, Magyaror szágnak is fel kellett mondania a kishatárforgalmi megállapodásait akkor, amikor uniós tagországgá vált. Ez magyar kezdeményezésre került be egyáltalán mint egy lehetséges megállapodási lehetőség, ami aztán a kétoldalú kapcsolatokban jelenthet további megá llapodási kereteket. Így kerül sor erre egyáltalán. Azt hiszem, hogy ez is egy olyan dolog, ami magyar sikernek tekinthető, magyar kezdeményezésre történt, és most valóban láthatjuk ennek az eredményét is a továbbiakban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypár tok padsoraiban.) Dr. Lázár János (Fidesz) - az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez - “Sok a duma, kevés a tett, avagy megint lufit ereget a kormány?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : Lázár János, a Fidesz képvis elője, kérdést kíván feltenni az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek: “Sok a duma, kevés a tett, avagy megint lufit ereget a kormány?” címmel. Kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár urat válaszadónak. (Dr. Lázár János: Igen , köszönöm szépen. ) Öné a szó. DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon nagyon sokat hallhattunk arról, hogy Magyarországon mi a helyzete a szegregációnak, hogyan alakul a romák kirekesztése, a hátrányos megk ülönböztetés, és ezzel párhuzamosan az utóbbi időben a sok szó helyett elmaradnak a kormányzati tettek ebben az ügyben. Mire is gondolok? Ma Magyarországon az önkormányzatok által fönntartott oktatási rendszerben különbséget tesznek nyilvánvalóan szegény é s gazdag gyerek között, roma és nem roma származású gyerek között. Jelen van a szegények és gazdagok, romák és nem romák közötti szegregáció a hétköznapok valóságában. Hódmezővásárhelyen például 10 ezer gyerekből 2500 gyerek halmozottan hátrányos vagy hátr ányos helyzetű. Ezt a kérdést úgy oldottuk meg, hogy azt az iskolát, ahol a romák, a hátrányos helyzetűek aránya 60 százalék fölött volt, bezártuk, és a gyerekeket elosztottuk más iskolákba. A szülőknek javasoltuk, hogy menjenek más iskolákba, és minden is kolában elértük, hogy 20 százalék alatt maradt a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya. Mert azt gondolom, nem megengedhető, hogy közpénzből legyen egy városban elitiskola, és legyen egy városban szegényiskola; legyen egy városban olyan iskola, ahol csak romák vannak, és legyen olyan iskola, ahol egy roma sincs. Azt gondolom, hogy kormányzati lufik helyett ebben az ügyben kellene jelentős lépéseket tenni, és ezért nagyon szomorúnak tartom, hogy a költségvetés mostani elfogadásában az önkormányzatok ösztön zői között semmilyen lépés ebben az ügyben nem szerepel egy olyan társadalomban, ahol 50 százalékos szegénység van, nagyon magas a gyerekszegénység, és az európai átlagkereset alatt van a társadalom 73 százaléka. Az Önkormányzati Minisztérium tehetne lépés eket, mint ahogy esélyegyenlőségi tervet követel például a sikeres pályázatokhoz. Nyugodtan lehetne deszegregációs programokat indítani olyan nagyvárosokban, amelyek nem tartoznak a hátrányos helyzetű térségek közé, ezért nem tudják az ottaniak számára jár ó kedvezményeket igénybe venni. Azt gondolom, hogy az a normatív támogatás,
