Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - TELLÉR GYULA (Fidesz):
994 Még egy fontos dolgot említek meg: a minisztérium forrásain belül a saját bevételek mintegy 20 milliárd forinttal növekedtek. Ez jelentős növekedés az előző évihez képest. Ennek a politikai és egyéb összefüggéseire a későbbiekben még ki fogok térn i. Ami a szükséges adatok meglétét illeti: a minisztérium 2006 kora őszétől az irányítása alá tartozó kulturális szervezetek hatalmas összevonásába kezdett, amúgy egy olyan kormányhatározat alapján - jegyzem meg , amelyet ritka kivételként maguk a kormány oldali képviselők sem támogattak, és a kulturális és sajtóbizottság ülésén a minisztérium ott lévő tisztviselőjét felszólították, hogy a minisztérium vonja vissza ezt az átszervezési javaslatot. (20.10) Nos, mint az Állami Számvevőszék jelentésébő l, de magából a zárszámadás szövegéből is kitűnik, az átszervezésről és a hozzá kapcsolódó létszámleépítésről szóló beszámoló nem készült el. Ezt a beszámolót pedig jogszabály is előírta, s a minisztérium összteljesítményének megítéléséhez szerintem egysze rűen elengedhetetlen. Ami az adatok világosságát és a megítélés megalapozottságát illeti: az imént említett átszervezés állása - itt a 2007es költségvetésről kezdek egy kicsit beszélni - a 2007es költségvetés tárgyalásakor még teljesen bizonytalan volt, ezért az összevonásra ítélt szervezeteket összevonási csoportokba, összevonási bugyrokba vonták, és a bugyorhoz együttesen rendelték hozzá a költségvetési összegeket. Csak az szerepelt, hogy 45610, nem tudom, hány intézmény együttesen milyen támogatásba n fog részesülni. Így a bugyorban lévő intézmények támogatása és egyéb adatai egyenként megállapíthatatlanok voltak. Ez még a 2007es költségvetés. A zárszámadás visszamenőleg, a 2006. július 1jei, közös számlára állítás után és nyomán az elszámolásban ug yanezt a módszert alkalmazza. Ezzel a 2006os zárszámadás adatai intézményi szinten nagyrészt megállapíthatatlanná váltak, illetve a 2005ös és a 2006os teljesítés összehasonlítása is megállapíthatatlanná vált, illetve csak egyes, külön megtartott intézmé nyeknél - mint amilyenek az alapítványok, bizonyos gazdasági szervezetek - maradt lehetséges. A 16 közgyűjteményből például csak aggregált adatokat kapunk. A Széchényi Könyvtár, az Országos Levéltár, a Filmarchívum, a Néprajzi Múzeum, a Nemzeti Galéria - é s így tovább - támogatása egy összegként szerepel, és megállapíthatatlan, hogy az előző évihez képest milyen változás történt vagy nem történt ezekben az adatokban. De ugyanez a helyzet, ha nem a közgyűjteményeket nézzük, hanem az öt művészeti intézményt v agy az örökségvédelmi és a kulturális kutató és szolgáltató intézményeket - és így tovább - nézzük. Ezekkel az intézményekkel kapcsolatban egyszerűen lehetetlen bármit is ellenőrizni a költségvetési zárszámadással kapcsolatban. Lépjünk eggyel tovább! Ami a szándékok és a teljesítések összehasonlítását illeti a zárszámadási törvényben, erre viszonylag sok helyen találunk adatokat, de azt mondhatom, ez a minisztériumi költségvetés, illetve a zárszámadás egyik legszomorúbb mozzanata, az összességében 93 százal ékos teljesítés. Az igen jelentős alulteljesítések ugyanis - és ez nagy bizonyossággal állítható - nem a minisztérium embereinek vagy magának a miniszternek a rossz munkájából, hanem legnagyobbrészt az előző Gyurcsánykormánynak a lakosságot a 2006os vála sztásokra megtévesztő gazdasági helyzetértékeléséből és az ebből eredő túltervezésből származik. Mikor aztán a teljesítésre sor került, akkor a valóság előnyomult, és az óriási különbség ebből jött létre. A forrásszerkezet változásának a megállapításával k apcsolatban megjegyezhetem, hogy az egyes intézmények adataiból gyakran hiányzik annak a pontos megállapíthatósága, hogy az összes forráson belül mennyi az állami támogatás, és mennyi az egyéb források mennyisége és aránya, hogyan teljesült a miniszter 200 6os meghallgatásán felvázolt törekvése, hogy a kulturális terület finanszírozásába a magántőkét bevonja. Nota bene, ez úgy hangzik, mint valami vívmány. De tudjuk, hogy ez egyszerűen azt jelenti, hogy miközben a lakosság és a gazdaság terhei nem csökkente k, egy újabb terhet átraknak vagy át próbálnak rakni rá, a kultúrafinanszírozás terhét, anélkül természetesen,
